Miller klasszikusa kapcsán ugyanis azt érezni, hogy annak stílusa, történetvezetése és egész
miliője távol áll a kortárs magyar valóságtól.
Ujj Mészáros Károly rendezése ígéretesen indul. A tatabányai nagyszínpad hátsó része bár
berendezetlen, mégis látható marad. A színpad előterének bal oldalán realista stílusú,
igényesen kivitelezett szobabelső áll, mely Holjencsik Anna Víta munkája. A korhű és szintén
realista stílusú jelmezeket Kárpáti Enikő tervezte. A ’prológus’ egy kétosztatú, párhuzamos
vetítés e két különböző felületre: a semmibe és sötétbe vesző üres térre és a társadalom
legalján tengődő dokkmunkás szobájának belső terére. A vetítés tartalma egybefüggő,
azonos: amerikai szimbólumok jelennek meg, szakadt amerikai zászló leng, sasok szállnak.
Moziba illő zenét hallunk. Látványos és lendületes kezdés.
Színpadra lép Honti Görgy az ügyvéd szerepében. Ő a narrátor is egyben, aki az alapvetően
realista stílusú és zárt rendszerben működő előadásból kiszól a nézőknek. Az eredeti
szöveghez képest szerencsétlenül lett meghúzva a nyitómonológ. A különben hosszú
szövegrészletből pont a lényeg vész el: a maffia uralta őshazából Amerikába emigráló
olaszoknak új törvényekhez és új morálhoz kell igazodniuk. Az öntörvénykezéshez szokott
embereknek most az amerikai jog igazsága előtt kell fejet hajtaniuk.
Ezzel szemben Honti György csak arra hívja fel a figyelmünket, hogy itt különös esetről lesz
szó, ami lássuk be, a figyelemfelkeltésnek nem túlságosan körmönfont módja.
Ez a különös eset viszonylag gyorsan lelepleződik és lényegében kiszámítható. A rendező
hosszú és lassú nyitójelenetet rendezett. A Király Attila és Erdős Lili által játszott főszerepek
viszonya egy ideig homályos. Apa-lányaként viselkednek, de mégsem azok. Gyorsan
ráébredünk, hogy az áldozatot hozó nagybácsi, miután felnevelte unokahúgát, vonzódni kezd
hozzá. Árnyalt gondolat az elődadásban, hogy nem feltétlen testi ez a vonzalom. Bár az
elején Eddie többször érinti Catherine-t megkérdőjelezhető módon, és kiderül, hogy
partnerével sem működik megfelelően kapcsolata, mégis a ragaszkodó, elengedésre
képtelen és birtokló gyermek-szülő viszony körvonalazódik közöttük. Ez érvényes gondolati ív
az előadásban, amiért érdemes bemutatni ezt a darabot.
Király Attila sajnos erőltettet intonációval dolgozik az előadás egésze alatt. Mélyről jövő,
mégis fejhangon állandóan üvöltözve és primitívre torzított beszéddel szándékozik
megidézni a végletekig egyszerű dokkmunkást. Kérdés, hogy ez rendezői utasítás volt-e, de
az biztos, hogy szavainak érthetőségét csorbítja, emellett zavaró is. Ettől függetlenül erős
jelenléte van a színpadon. Az akaratlanul előtörő agresszió és a gyorsan meghunyászkodó –
talán még önmagától is félő – dúvad szerepét jól hozza.
Erdős Lili naivája sajnos naiva marad. Vannak jelentős és emlékezetes pillanatai, mikor
szerepe alkalmat ad rá: bár tudja, hogy nevelője zsarnokává lett, mégis tiszta szívéből szereti,
és nem könnyű szembefordulnia vele, hogy saját akaratát érvényesítse. Ugyanakkor nem
igazán rajzolódik ki íve érzelmei alakulásának, kissé darabos, jelenetről jelenetre változva.
Bakonyi Csilla a feleség szerepében, a háttérben lévő karakterből főszereplővé avanzsál a
darab egésze alatt. Jeleneteiben gyakran szótlan, mégis jelenlevő. A nő, aki tudja, hogy a
férjnek vágyott társa - Eddie, akivel együtt él - mást szeret. A fiatal unokahúgot, akinek ő is
gondját viseli, és akit ő is szeret. Két irányba próbál megfelelni, két erő között lavírozik,
miközben önmagát sem adhatja fel teljesen. Beatrice szerepe hasonlatos Lindáéhoz Az
ügynök halálában. Bakonyi Csilla ezt az összetett helyzetet hitelesen és árnyaltan játssza.
Nem hívja fel magára a figyelmet, de az előadás végén az ő karakterére emlékezünk a
leginkább.
A két mellékszálon futó főszerep nem igazán lesz jelentős. A két frissen bevándorolt olasz
melós - akik Eddiék házába költöznek - Kardos Róbert és Nyomárkay Zsigmond alakítása
színészileg kiváló, de rendezésben elhanyagolt. Nyomárkay lendületes energiát hoz a lassú
előadásba, de nincsen sok lehetősége, hogy felrázza azt. Kardos szerepe lényeges a darab
végkifejletében, de semmilyenségében nem hihető, hogy egy vérbosszúra képes embert
alakít. A várható tragikum helyett ő hozza el a fordulatot, és oldja fel valamelyest a
konfliktust. De ezt még idejében beharangozza a darab, nehogy esélyünk legyen meglepődni,
emellett Kardos vendetta - jelenete és Király halála annyira ’színpadszagú’ maradt, hogy
nehéz komolyan venni. Nem rendülünk meg tőle.
A nézők még várnának valamit, de hirtelen legördül a függöny. Az embernek olyan érzése
van, hogy a vége nem lett megrendezve.
Az érvényes kérdéseket, melyek a szövegben vannak, felmutatja a darab, de nem tárgyalja
őket. Fókusztalan az előadás, és távol marad a nézőtől.
Szerző: Varga – Amár Rudolf
A kritika a Vidéki Színházigazgatók Egyesülete „Színre visszük a jövőt” elnevezésű, EMT – TE –
SZAK – 25 – 0082 számú pályázatának keretében jött létre.
