A történet egy pszichiáter várótermében játszódik, ahol különféle kényszerbetegségekkel élő emberek találkoznak. Az alaphelyzet már önmagában is komikus: az orvos késik, a páciensek pedig kénytelenek egymással tölteni az időt. A darab humora azonban nem olcsó poénokra épül, hanem az emberi gyengeségek felismerésére. A néző eleinte nevet a figurák furcsaságain, később azonban ráismer saját szorongásaira, rögeszméire is. Ez a kettősség adja az előadás valódi erejét.
Bal József rendezése jól egyensúlyoz a harsány vígjátéki elemek és az intimebb pillanatok között, gondosan ügyelve arra, hogy a szereplők ne karikatúrává váljanak. Az előadás ritmusa feszes, a jelenetek gördülékenyen követik egymást, miközben a humor mögött folyamatosan ott vibrál az emberi kiszolgáltatottság fájdalmas felismerése.
A produkciót az egységesen erős színészi játék teszi teljessé. Baráth Zoltán Fred szerepében energikus és pontos, Rácz János Vincentként remekül adagolja az idegességből fakadó komikumot. Dimanopulu Afrodité és Nagy Barbara karakterei nemcsak humorforrások, hanem érzelmi súlyt is adnak az előadásnak. A társulat jól működő ensemble-ként játszik: a szereplők egymás rezdüléseire építik a jeleneteket, ami élővé és hitelessé teszi a színpadi helyzeteket.
A díszlet egyszerűsége szintén tudatos választás: a steril váróterem mintegy laboratóriumi környezetet teremt, amelyben a karakterek viselkedése kerül a középpontba. A minimalista tér lehetőséget ad arra, hogy a néző figyelme teljes egészében a színészi jelenlétre és a dialógusokra összpontosuljon.
A Lököttek egyik legnagyobb erénye, hogy a mentális zavarokat mindenféle megbélyegzés nélkül ábrázolja. Bár a humor sokszor szélsőséges és szókimondó, az előadás mégsem válik bántóvá; inkább azt sugallja, hogy mindannyian hordozunk kisebb-nagyobb »lököttségeket«, amelyekkel nap mint nap próbálunk megbékélni. Ez a felismerés teszi a darabot egyszerre felszabadítóan nevettetővé és mélyen elgondolkodtatóvá.
Az egri előadás összességében lendületes, intelligens és szórakoztató színházi élmény. A néző nevet, zavarba jön, majd talán magára ismer egy-egy gesztusban vagy rögeszmében. A Lököttek éppen ezért több egyszerű vígjátéknál: az emberi esendőségről mesél, egyszerre átitatva humorral és meglepő empátiával.
Szerző: Varga-Amár Rudolf
A kritika a Vidéki Színházigazgatók Egyesülete „Színre visszük a jövőt” elnevezésű, EMT – TE – SZAK – 25 – 0082 számú pályázatának keretében jött létre.
