Drámáiban megjelenik a realizmus és az abszurd keveréke. A huszadik században talán Hasekhez, Hrabalhoz, Mrozekhez, Dürrenmatthoz, Örkényhez hasonlítható. Darabjaiban gyakran a mindennapi kispolgárra, a "kisemberre" koncentrál, akin átgázol a történelem úthengere. Bemutatja, miként kellett az embereknek alig fél évszázad alatt háborúk során államformát, országot, vagy kultúrát váltaniuk, miközben talán ki sem léptek szülőfalujukból, hiszen nem ők mozdultak, hanem körülöttük minden. És a szerző ezekben a változó időkben is az örök emberi értékeket keresi, az igazság mibenlétét, emiatt saját korán túlmutatóan érvényes szövegei vannak.
A Salgótarjáni Zenthe Ferenc színház Máshol van az igazság című előadása Ágoston Péter rendezésében pontosan ezt az oldalát, ezt az erényét mutatja meg a szövegnek. A szituáció mondhatni egyszerű. Egy félreeső vidéki vonatállomáson járunk. Időben és térben lényegében lehetnénk bárhol, az előadás interpretációjában egyszerre van egy adag kellemes nosztalgikus maradiság, ez főként a díszletben és a jelmezekben érhető tetten, míg az aktualitást az adja, hogy a cselekményt a 81-es vasút vonalára helyezték, Somoskőújfalu és Hatvan közé. Tehát a történet itt játszódik, velünk történik. Jóleső érzés. Molnár Anna és Király Betti munkája a realista abszurddal kísérletezik. Szépen, jól megépített állomásdíszlet, amely bármikor képes szétomlani, kifordulni magából, és arra is alkalmas, hogy benne Törteli Nadinnak a szürrealizmus határát súroló koreográfiái is megtörténhessenek.
Az állomáson történik egy baleset. A helyzet első ránézésre egyszerű. A néző látja és tudja, hogy ez kinek a hibája. De vajon, kinek a hibája? Két ember morálja, erkölcsi tartása kerül próbatételre a darab során. Ki és hogyan vállalja a felelősséget, létezik-e egyszerű, egyértelmű igazság, vagy minden egyénnek megérthető a saját szubjektív igazsága? Hogyan viszonyul ehhez egy kisközösség? Érvényesülhet-e az ő döntésük, mondjuk az igazságszolgáltatás döntése fölött? És mi történik az igazságszolgáltatással, ha tizennyolc ártatlan ember haláláért is felelni kell? Nehéz társadalmi kérdéseket boncolgat a darab.
A dráma szövege finoman felfrissített, aktuális utalásokkal dúsított. Kukk Zsófi dramaturgiai munkája egyrészt a nyelvhasználatban, szóképekben, poénokban tette maivá a szöveget, emellett megjelentek olyan kortárs problémák, melyek már egy digitalizált kor közösségi véleményformálása kapcsán érdekesek. Mi van a hírekben? Mit írnak az újságok? Mi van a politikával? Mit írok alá és kinek? Mit hallottam innen-onnan? A kortárs valóság tudatos vagy éppen nem tudatos hírfogyasztása szintén megkérdőjelezi, hogy létezhet-e abszolút igazság. Vannak-e egyáltalán tények?
Az előadásban változatos a zenehasználat, sci-fiszerű atmoszférazenétől a metál rockig sok minden megtalálható, mégis az alapmotívum a Szép a vasutas élet című fülbemászó nóta Romhányi Levente átdolgozásában, amit a néző napokkal később is dúdolhat magában.
A színészi játék összehangoltságából érezhető, hogy összeszokott csapatról van szó, amit már egy fiatal generáció is kiegészít, az együttes játékot dinamizálva. A darab karakterei a mai világunkban is jelen vannak. Kötelességtudó, kissé merev vasutas, pletykás öregasszony, egyszerű szerelmes srác, nagyivó kocsmáros, spirituális jóga-guru, kocsmáros leány.
Ágoston Péter rendezése egy nagyon szerethető, élvezhető előadást ajándékoz nekünk, amely szerethetősége mellett mégis a komoly problémákkal való szembenézésre ösztönöz bennünket leginkább, újrateremtve Ödön von Horváth elfeledett művét a színpadon. E kombinációt érdemes lenne megismételni a magyar színpadokon.
Szerző: Varga – Amár Rudolf
A kritika a Vidéki Színházigazgatók Egyesülete „Színre visszük a jövőt” elnevezésű, EMT – TE – SZAK – 25 – 0082 számú pályázatának keretében jött létre.
