Tárnoki Márk rendezése egyszerre szórakoztató, szerethető, miközben komoly kérdéseket is felvet elsősorban arról, az ember hogyan találhatja meg újra önmagát a kapuzárási pánik, szerelem és a színház útvesztőjében. A díszlet (Zöldy Z Gergely) egy színház és egy öltöző tere, az otthonos piros függönyökkel és gömb égősorral – mindez egy forgószínpadon, ami váratlan, de kellemes meglepetés egy kamaratermi előadásnál.
Belép Julia (Horváth Margit), elénekli Edith Piaf Milord című sanzonját, és máris letaglóz mindenkit: jelenléte annyi életet, nőiességet és humort sugároz, hogy nem lehet nem rajongani érte. Ezzel szemben Evie, (Széles Zita) a mindig cinikus, kiégett, de színészi babérokra törő öltöztetőnője tökéletes ellenpontja. Egy színházi nagyjelenet, finálészám, némi jazz, és Julia hirtelen Tom lakásán találja magát, ahol a fiú váratlanul megcsókolja. A szemérmes Tomból (Horváth Viktor) zsarnok lesz – Julia pedig menthetetlenül szerelmes, miközben férje, Michael (Horváth László Attila), a színház új fiatal színésznője, Avice (Dézsi Darinka) és az üzletasszony Dolly (Szabó Márta) is megbolygatják a szálakat. Ezalatt Julia fia, Roger (Tar Dániel) anyja önzőségétől fuldoklik. Ő az egyetlen, aki szembesíti meri Juliát az igazsággal, miközben ugyanolyan félelmekkel küzd meg, mint anyja, csak éppen a kapunyitási oldalról. Kedve lett volna az embernek nézni az arcát, olvasni a reakcióit, mikor az előadás zárlatában anyja szereplését figyeli az első sorból – és valószínűleg örül, mert rábírta őt arra, merjen a szerepei helyett inkább önmaga lenni. Így az a Júlia, aki egyedül sose mert elmenni sehová, egy fájó szerelmi sebbel a háta mögött, egy pohár sörrel most végre bátran koccinhat saját magára.
Szerző: Pálfi Zsófia
A kritika a Vidéki Színházigazgatók Egyesülete „Színre visszük a jövőt” elnevezésű, EMT – TE – SZAK – 25 – 0082 számú pályázatának keretében jött létre.
