A jövő már elkezdődött – írta Robert Jungk 1971-ben. Az elmúlt hónapok vészterhes
korszakában volt ideje az embernek elgondolkodni, hogy éli túl jövője rá váró válságait, a
holnap problémáira milyen válaszai lehetnek. Mire várunk? A változás nem kívülről jön el.
„Elodázni? Még lehet, de nem sokáig. Jön. Jön a pillanat, amikor felébredünk. Készüljetek a
nagyszerű ébredésre. Hogy milyen áron és melyik évben? Úgyis mindegy.” (Hamvas Béla)
A táncelőadás Melis László Henoch apokalipszise című kantátájára készült, Kozma Attila
rendezése ezeket az örök kérdéseket teszi fel a koreográfia során, rendkívül különleges
atmoszférát teremtve a zene és a látvány által a színpadon. – Egészen új arcáról fog
megmutatkozni a Miskolci Balett. Most nem egy történetet mesélünk el, egy zenét próbálunk
eltáncolni, nagyon látványosan, nagyon jó technikával – vezeti fel Kozma Attila. Hozzáteszi,
a nézők egészen más szemszögből fogják látni a miskolci táncosokat. – Letisztultabb,
minimalistább, jóval profibb, mint ahogyan eddig táncoltak, és ez mindkét előadásra
vonatkozik – hangsúlyozza a társulat művészeti vezetője.
A Miskolci Balett előadásaira jellemző nagy központi elem azonban ezúttal sem marad el: a
Nem én voltam… című előadásban egy 64 négyzetméteres opál plexifal lesz látható a
színpadon, melyre Hajdufi Péter videó látványtervező készített a jelenetekhez passzoló
különböző látványelemeket. – Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című
írását sorvezetőnek használtam, ehhez párosult Melis László csodálatos zenéje, amit a Sixtus-
kápolnában tett látogatása ihletett. Látta Michelangelo épp restaurálás alatt álló Utolsó ítélet
freskóját, ami nálunk is megjelenik a hatalmas plexifalon. A zeneművész ekkor azon
gondolkodott, hogy milyen lehet a jók apokalipszise, mi ezt próbáltuk a zenével a táncban
megfogalmazni – mesél részletesen az előadásról Kozma Attila.
Sajtókapcsolat: Méder Noémi | meder.noemi@mnsz.hu | + 36 20 597 1410 | www.mnsz.hu
A Nemzeti Táncszínház elindított egy együttműködési programot, amelyben többek között a
Szegedi Kortárs Balett, a Győri Balett, a Pécsi Balett, a Kecskemét City Balett és a Miskolci
Balett is helyet kapott, a mostani produkciók már ezen együttműködés keretében jöttek létre.
Az est második felében a közönség a Tiltott ösvények című táncelőadást láthatja, melynek
rendező-koreográfusa egyenesen a tengeren túlról érkezett 2021. elején, hogy a
táncművészekkel dolgozzon.
Garrett Smith 2019-ben egyhetes kortárs workshopot tartott a Miskolci Balettnek, majd
2020-ban ismét a Miskolci Nemzeti Színházban köszönthették, az idei év elején pedig már
önálló produkcióval készült a Miskolci Balett társulata számára az amerikai koreográfus,
táncművész, aki a világ számos pontján dolgozott már tánctársulatokkal, többek között a
Houston Balettel, a Norvég Nemzeti Balettel, de volt alkalma az orosz Bolsoj és a Mariinszkij
Balettel is dolgozni, valamint a Netflix nagysikerű Tiny Pretty Things című táncos sorozat
koreográfusaként is jegyzik.
– A dallasi Bruce Wood Dance táncegyesületnek készítettem el először a „Forbidden Paths”
azaz Tiltott ösvények című produkciót, Európában pedig a Miskolci Balett az első társulat,
akiknek átadom ezt a koreográfiát. Remélem, hogy még sok más táncegyüttes is elsajátíthatja
ezt a darabot világszerte – mondta tavasszal a koreográfus. Hozzátette, a táncelőadás
mindazoknak szól, kifejezetten Iránban, akiknek megtiltják, hogy a táncművészetet
nyilvánosan gyakorolják. – A világon több olyan ország is van, ahol törvények tiltják a
nyilvános táncot, egymás megérintését, a táncművészet gyakorlását. Az Iszlám törvény tiltja a
nők és férfiak fizikai érintkezését, és a tánc általában véve illegálisnak számít. Fontosnak
tartom, hogy megosszam ezt az üzenetet a tánc nyelvén keresztül. Szerintem ezt a fajta
művészeti formát mindenkinek szabadon kellene tudni művelni – hangsúlyozta Garrett Smith.
A Tiltott ösvények tisztelgés azok előtt, akiknek nem adatik meg a mozgás szabadsága. – A
koreográfiában vannak olyan részek, ahol pont ezt jelenítjük meg: a táncosok megérintenék
egymást, de nem teszik, mert tilos. Folyamatosan bennük van a vágyakozás egymás
megérintésére, de nem lehet. Aztán a végén mégiscsak megteszik – avatott be a koreográfiába
a koreográfus, aki rámutatott a párhuzamra a jelenlegi helyzettel, hiszen most a koronavírus
járvány miatt nem érintkezhetünk, távolságot kell tartanunk. – A Miskolci Balett művészei
nagyon nagy szenvedéllyel fordulnak a tánc felé, ezt minden próbán éreztem. Ez volt az első
Sajtókapcsolat: Méder Noémi | meder.noemi@mnsz.hu | + 36 20 597 1410 | www.mnsz.hu
alkalom, hogy koreográfiát készítettem nekik, és minden próbán láttam rajtuk a lelkesedést.
Szerintem egy igazán különleges kapocs alakult ki közöttünk – mondta a Garrett Smith.
Az előadások a Nemzeti Táncszínházzal együttműködésben jöttek létre.
Táncolják:
Bolla Dániel
Giovanni Buttacavoli
Antonio Manuel Calvanese
Dávid Patrik
Guido di Vona
Harangozó Lili
Kepess Boglárka
Kocsis Andrea
Kozma Johanna
Lukács Ádám
Márton Richárd János
Mátyás Flóra
Mohai Cintia
Filippo Nestola
Szűcs Boglárka
Efstathios Tzouvaras
Nem én voltam...
Díszlet- és jelmeztervező: Juhász Katalin
Világítástervező: Verebélyi István
Vetítés: Hajdufi Péter
Zene: Melis László – Henoch apokalipszise
Koreográfus asszisztens: Fűzi Attila
Ügyelő: Fűzi Attila
Rendező-koreográfus: Kozma Attila
Tiltott ösvények
Látványkoncepció: Garrett Smith
Jelmeztervező: Monica Guerra
Sajtókapcsolat: Méder Noémi | meder.noemi@mnsz.hu | + 36 20 597 1410 | www.mnsz.hu
Világítástervező: Toni Tucci
Zene: montázs
Koreográfus asszisztens: Fűzi Attila
Ügyelő: Fűzi Attila
Rendező-koreográfus: Garrett Smith
