A szakmai bizottsági meghallgatásán 9:0:0 arányban egyedüliként kapott támogatást a három pályázó közül a bizottsági tagoktól. Számított rá, hogy így lesz?
Nem, erre semmiképp sem számítottam, abban reménykedtem, hogy a szakma pozitívan értékeli majd a pályázatomat, de egy ilyen egyöntetű véleményre nem. Ez az értékelés még mélyebb alázatra késztet.
Új igazgatóként milyen tervei vannak - miben változtatná meg a Szolnoki Szigligeti Színházat, és mi az, amit mindenképpen megtartana elődje, Balázs Péter munkájából?
Sok fontos állomást ki lehetne emelni Balázs Péter igazgatói munkásságából, ezek közül az egyik legfontosabb, hogy tizennégy éven keresztül a Szolnoki Szigligeti Színház 110% -os látogatottsági mutatót produkált. Ez az adat mindenképp példaként áll előttem.
Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója / Fotó: Talán Csaba
Egy korábbi interjúban azt nyilatkozta, hogy "arra kell rávenni a fiatalokat, hogy legyen igényük a színházi kultúrára". Mik a tervei, milyen új programokat tervez, hogy megszólítsa a fiatalokat?
Az első és legfontosabb, a kommunikáció. A fiatalokat a saját hangjukon és a saját fórumaikon kell megszólítani. Rengeteg terv van alakulóban, ami kifejezetten a fiatalokat érinti. Az elmúlt egy év online színházi világa egyértelműen bebizonyította, hogy ez működik. Célom, hogy ezt az online kommunikációt is folytassuk a fiatal generációval, közös jövőnk építése érdekében. Ezen kívül a SZÍN-MŰ-HELY (kamaraszínház a színhazzal szemben) tökéletesen alkalmas helyszín arra, hogy felépítsünk egy hidat a fiatalokkal együtt. Szintén Balázs Péter nevéhez fűződik az Ádámok és Évák elindítása, mely azóta már országos méreteket öltött, mindenhol hatalmas érdeklődés és siker koronázza. Természetesen ezt is folytatni fogjuk.
Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója / Fotó: Talán Csaba
Székelyudvarhelyen született. Otthon már gyerekkorában felfigyeltek a tehetségére?
A középiskolát a sportban, a kultúrában és a közösségi életben elért sikereimért oklevéllel zártam. Mindig, minden érdekelt, kíváncsi gyerek voltam. Annyira „sok minden” akartam lenni, hogy nagy hévvel belevetettem magam valamibe, majd máris a következő kihívásra koncentráltam. Ez akkor változott meg, amikor felvettek a Színművészeti Egyetemre, ami egy hirtelen jött ötlet volt. Amikor elkezdődtek az egyetemi éveim, akkor már tudtam, hogy ez valami más, nem csak egy fellángolás. Azóta bebizonyosodott, hogy a kezdeti hármas, (kultúra, közösségi élet, sport) határozza meg azóta is az életemet.
Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója / Fotó: Talán Csaba
Elsőre felvették a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemre, és már egyetemi évei alatt játszott az újonnan épült Nemzeti Színház nyitó előadásában, Az ember tragédiájában, amelyet Szikora János rendezett. Hogyan emlékszik vissza a próbákra, az előadásra a vadonatúj épületben?
Nagyon meglepett, hogy elsőre felvettek az Egyetemre, ami után életem legcsodásabb három évét kaptam. Az akkori önmagamra jellemzően a felvételi bizottság kérdésére, miszerint miért szeretnék színész lenni, azt a választ adtam, hogy „mert 9-kor kell kelni, és csak 10-től kezdődik próba.” Szerencsém volt, hogy értették a viccet és felvettek. Másnaptól egy olyan világba kerültem, amikor már csak fejlődni, tanulni akartam. Ennek az útnak az egyik állomása volt a zalaszentgróti tábor harmadév után, ahol megismerkedtem és együtt dolgozhattam Szikora Jánossal, aki később felkért, hogy játszam a Nemzeti Színház nyitóelőadásában. Nagyon érdekes tapasztalás volt úgy elkezdeni a próbákat, hogy még javában épült a színház, majd három hónap múlva, ott állhattam az ország legnagyobb művészei mellett, a csillogó pompa közepén. A sors furcsa fintora, hogy most Szolnokon vagyunk hasonló helyzetben és hasonlóan nagy pillanatok előtt, hiszen a felújított Szolnoki Szigligeti Színház megnyitása már nagyon közel van.
Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója / Fotó: Talán Csaba
Szikora János hívta Szolnokra - miért döntött úgy, hogy elfogadja, és ide szerződik?
A Nemzeti után Temesvárra szerződtem, ahol együtt dolgoztam Victor Joan Frunza rendezővel, mesteremmel. Ez a csodálatos munka 2,5 évig tartott, amikor megcsörrent a telefonom. János újra a csapatába hívott. Azóta vagyok Szolnokon.
Hogyan emlékszik vissza az első évekre?
Az első évek nagyon nehezek voltak. Ugyan a társulat azonnal befogadott, megszeretett, ami hatalmas erőt adott, de mégis egyedül voltam, távol a családomtól, barátaimtól, abban az időben amikor még nem volt mobiltelefon.
Mit adott Önnek Szolnok?
Felnőttem. Színész lettem. Férj lettem. Apa lettem. Aztán még egyszer apa lettem. Mindent eljátszottam, amit eljátszhattam. Férfi lettem. Szolnoktól azt a lehetőséget kaptam meg, hogy ezeket mind megvalósíthassam. Tehát az életet.
Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója / Fotó: Talán Csaba
Azt mondta, hogy minden szerepet eljátszott, amit szeretett volna. Mégis: van-e valamilyen szerepálma?
Szerepálmom nincs. Szeretnék fejlődni, szeretném megtalálni a mostani színészi hangomat, amire úgy érzem, hogy a SZÍN-MŰ-HELY lesz a legalkalmasabb helyszín - ez egy intim környezet. Jelenleg a legnagyobb szerepálmom, hogy jól vezessem a színházat a jövőben. Ennek kell alárendelni a színészi énemet.
Számos díjjal rendelkezik, (Jászai Mari-díj, Soós Imre-díj, Prima Primissima közönségdíj, Bodex-gyűrű), az idén pedig megkapta a Kaposvári Gyula-díjat - amit a pandémia miatt személyesen nem tudott átvenni. Kapott a szakmától, a közönségtől díjakat - ez milyen érzéssel tölti el?
Minden díjhoz köt egy érzelmi kapocs. Mindegyiknek külön története van. A díj rangja és az életemben elért helye szempontjából. Kaptam díjat a szakmától, a társulattól, a szülővárosomtól, (Székelyudvarhely), Szolnoktól, és a közönségtől is. Mindegyik más miatt fontos, de ugyanannyira. Ezek a díjak az ő a bizalmukat fejezik ki, amelyek óriási erőt adnak a szürke hétköznapokban is.
Miért döntött úgy, hogy megpályázza az igazgatói posztot?
Én egy tipikus csapatjátékos vagyok. Ez már nagyon korán kiderült rólam. 24 éves voltam, amikor Temesváron az akkori igazgatómban már felmerült, hogy egyszer jó vezető válhatna belőlem. Akkoriban viszont még egy kezelhetetlen csikó voltam, aki élni, tombolni akart, de pár éve újra éledt bennem ez a tűz, és úgy érzem, hogy 40 éves koromra meg is értem rá. Azóta is adódtak volna lehetőségeim, de nekem ez a feladat igazán Szolnokon fontos az elmúlt 17 évvel a hátam mögött.
Mi a terve a társulattal? Szerződtet-e új színészeket?
A Társulatot mindenképp egyben szeretném tartani. Mi egy nagy család vagyunk, egy összeszokott csapat. A lendületet a fiatalokban érzem, és hiszem, hogy egy fiatal csapattal új energiák, új tüzek kerülhetnek a színházba. Nem szeretnék részleteket elárulni, de biztos, hogy lesznek meglepetések vendégművészek terén is.
Balázs Péter többször említette, hogy arra törekedett, hogy a szolnoki színház népszínházi repertoárral hívja be a közönséget. Ön is ezt követi majd, vagy teljesen más tervei vannak?
A vidéki színház egyértelmű feladata, hogy sokszínű legyen. Minden műfajban meg kell találnia a hangját, de fontos, hogy a legmagasabb fokon. Vigyázni kell az egyensúlyra, a mértékre, hogy minden műfajt kellő mennyiségben és formában mutassunk be. Szeretnék a SZÍN-MŰ-HELY-nek nagyobb hangot és helyet adni, mint eddig volt, hiszen a szabad jegyvásárlói rendszer könnyebben teret ad a kísérletezésnek.
A pandémia idején egyedülálló módon működött a színház - nem engedték el a nézők kezét. Nyilván a színház néző nélkül aligha színház, mégis megoldották, játszottak a közönségnek, online előadásokat tartottak. Mit tanultak ebből az időszakból - lehet-e bármit tovább vinni, ha elmúlik a járvány?
Büszkén mondahatom, hogy egyedüli színház vagyunk az országban, akik a pandémia második hullámától kezdve minden előadást élőben közvetítünk, amikor a járványügyi helyzet megengedi. Jelenleg épp kényszerszünetet tartunk, de április 9-én lesz az utolsó online bemutatónk, A Déryné ifjasszony, melyet a jelenlegi igazgató, Balázs Péter rendez.
Van-e valami vágya, olyan színdarab, amit mindenképpen műsorra szeretne tűzni akár a jövő évadban, vagy utána?
A legnagyobb vágyam a jövő évadra, hogy sikeresen megrendezzem a „Visszaköltözés a felújított színházba” című előadást, ami - bízom benne - egyedi és megismételhetetlen lesz, mert ez az a műfaj, ami nem bír el egynél több előadást. (nevet)
Forrás: origo.hu
