A Tóték a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház emblematikus
előadása. Sokak szerint az őrnagyot alakító Trill Zsolt alakítása minden túlzás nélkül
vetekszik Latinovits Zoltánéval, aki az 1967-es ősbemutató és a Fábri Zoltán által
rendezett legendás film főszereplője volt. A IX. Pécsi Országos Színházi Találkozón
Trill Zsolt kapta a MASZK színész-zsűrijétől a legjobb férfi alakítás díját az Őrnagy
megformálásáért.
„1943. január 13-án a Don-kanyarban elkezdett lefelé görögni az a szikla, amellyel a
magyar hadsereg sziszüphoszi sorsa elvégeztetett. Egy barátom, Cseres Tibor, aki
ugyanezt megélte, kifejtette egyszer, hogy ezt a háborút magyar írónak lehetetlen
megírnia. Ebbe a gondolatba nem tudtam beletörődni. Hatvanezer ember fagyott
meg ott, abban az aknatűzben, a jeges szélben, a hóban. Az, hogy én élek, a
valószínűségnek egészen kicsike töredéke csak. Talán ezért van az, hogy az ő telük,
az ő sorsuk azóta sem hagyott megnyugodni.
A Tóték nem róluk szól, vagy nemcsak róluk, sőt, talán egészen másról, de én írás
közben mindig rájuk gondoltam. A legtöbben ülve fagytak meg, s ahogy ott ültek,
márványban fagyott arccal, még most is hátamban érzem a tekintetüket" – írja
Örkény a Tóték előszavában.
Ez az a gondolat, ami a beregszászi előadásnak is kiindulópontja. Egyben ez teszi
különlegessé is Vidnyánszky Attila rendezését, amely nem egy valamikori
háborúról, vagy általában a háborúról szól, hanem konkrétan a második világégést
idézi meg – Örkény szellemében. Ez teszi hitelessé a történetet – véli a rendező, aki
a téboly ívét egészen a jelenkorig rajzolja meg: a háborús katonadalok után
kommunista indulók szólnak, majd a Dallas című amerikai sorozat szignálja utal arra,
hogy a pusztítás korokon átível. Csak az eszközök és módszerek változnak.
– A ma problémái nagyrészt ugyanazok, mint a Tóték keletkezésének idején voltak,
és Örkény alapkérdéseket boncolgat. Az emberi természet nem változik, és az a
viszonyrendszer, amit a darab felvázol, abszolút átültethető a mába. Ez a nagy
művek, a klasszikusok sajátja – mondja Vidnyánszky Attila.
A Tótékról: A háború tombolása közepette az idilli Mátraszentannán élő Tót
családhoz egy nap beállít az orosz fronton harcoló fiuk parancsnoka. Az őrnagy
idegzetét súlyosan megrongálták a harctéri hónapok, ezért Tótéknál töltené kéthetes
szabadságát. Ám hogy addig se tétlenkedjenek, dobozolásra kényszeríti a családot.
És Tóték éjjel-nappal dobozolnak, hogy a vendég kedvében járjanak. Abban
reménykednek, hogy a fiuk az őrnagy jóindulatának köszönhetően
kedvezményekben részesül a fronton. Tóték egyre fogyó lelkesedéssel dobozolnak,
végül megölik az őrnagyot, nem is sejtve, hogy áldozatuk is, a gyilkosság is teljesen
hiábavaló – és abszurd. A falu postása ugyanis nem kézbesíti ki a rossz hírt
közlő leveleket, így azt sem, amiben a Tót fiú halálhíre áll.
Szereposztás:
Őrnagy - Trill Zsolt
Tót - Tóth László
Tótné - Szűcs Nelli
Ágika - Polyák Anita e.h.
Postás - Rácz József
Tomaji plébános - Sőtér István
Cipriáni professzor - Ferenci Attila
Gizi Gézáné - Béres Ildikó
A lajt tulajdonosa - Varga József
Lőrincke - Szabó Imre
Elegáns őrnagy - Ivaskovics Viktor
valamint jelentős történelmi figurák:
Kristán Attila
Gál Natália
Orosz Melinda
Vass Magdolna
Orosz Ibolya
Díszlet: Olekszandr Bilozub
Jelmeztervező: V. Csolti Klára
Dramaturg: Kozma András
Rendező: Vidnyánszky Attila
