Napjaink szolnoki Vízkeresztje azonban nem csupán Nádasdy modern szövegkönyve miatt friss. A színpadi adaptációt – Shakespeare-i nyelvét Vörös Róberttel közösen kitűnően „érthető” dramaturgiával előállító – Kész Orsolya, valamint Vladimír Anton jegyzi, utóbbi a darab rendezője is egyben. A román dirigens a bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, aki élen jár a klasszikus, de a kortárs szépirodalom színpadra állításában egyaránt. Szolnokra újszerű megoldást hozott, amelyhez Erős Hanna csupasznak tűnő, ám tért betöltő, tökéletesen érthető díszletezése és korszerű jelmeztára kitűnően párosul. A modernitást tükrözik a jelenetekhez illesztett ismert zenei betétek (Rimóczi Mónika), valamint a hatásos mozdulatművészet, ami pedig a „Halhatatlan” Bodor Johannának köszönhető.
De mi történik a színpadon? A Vízkereszt tulajdonképpen attól kezdve, hogy Viola és ikertestvére, Sebastian szétsodort hajótöröttként partot érnek Illyriában, az ott élőkkel egyetemben elindítják a tévedések és félreértések újabb Shakespeare-i vígjátékát. A szerelmi szálak szövevénye hálózza be a darabot, amelynek kibogozására természetesen egészen a finisig várni kell. Noha Feste személyében egyetlen (udvari) bolondja van a történetnek, ám a szokványos mese szerint ő a legbölcsebb, míg az épelméjűeknek hittek közül a legtöbben minimum bolondok, ha csak nem őrültek. Mindannyiuknak az epekedő szerelem vette el az eszét.
Az egyéni és társas humorban, jellem- és helyzetkomikumban bővelkedő drámai vígjáték végjátéka happy end: az ikrek és a szerelmesek megtalálják a párjukat, a balgákat és bűnösöket fenékbe billentik, a szolnoki „Globe színház” társulata pedig mosolyogva fogadja a közönség ovációját.
A Szigligeti Vízkeresztjének mosolya és vastapsa nem álszent és ripacs. Inkább megérdemelt. Ez a kifinomultsága miatt nemesedhet legendává. A színpadra állók mindegyike szellemileg és fizikailag is alaposan megdolgozik a sikerért. Az előadás megdöbbentheti a nézőt, hogy a szeme előtt zajlik egy generációváltás. A darabot, ifjonti hevületű, vérbő szerelmek lévén az energikus fiatalok viszik a hátukon. A húzó ötösfogat: Biró Panna Dominika (Viola), Pertics Villő (Olivia), Csákvári Krisztián (Orsino), Polgár Kristóf (Sebastian), és a legérettebb „suhanc”, Dósa Mátyás, aki tizenöt éve Sebastianót játszotta. Beértek. A Vízkereszttel mindannyian megértek. S felértek a szín-„művészi” jelzőig, holott látszólag csak komédiáztak.
A felnőttek, kik alájátszanak a fiatalságnak, és már a 2009-es szolnoki, legendás Iglódi-féle Vízkereszt-változatban is szerepeltek, más-más figurákban: Gombos Judit, Barabás Botond, Mészáros István, Horváth Gábor, Molnár László, Ónodi Gábor, Zelei Gábor, Tárnai Attila, Kinczel József és az említett Dósa Mátyás. Nekik, koruknál fogva már emlékeik is vannak Vízkeresztről. Hajdani fájdalmas. És mostani felszabadult. Úgy mint „vagy amit akartok”, „vagy bánom is én”.
forrás: Szoljon, Mészáros Géza
