Végy egy lakást, amelyet egymás tudta nélkül férj és feleség kölcsönad egy baráti pár férfi, illetve hölgytagjának, hogy ők – a párjuk előtt titokban tartva – egy légyottot tartsanak. A dupla csavar mellé tegyél be egy harmadikat: az önérzetes lakberendező ugyanebben a lakásban szeretné elcsavarni az elméletileg épp kimenőn lévő házvezetőnő fejét… Persze az előre lefixált időpontok elcsúsznak, ezáltal olyanok futnak egymásba, akiknek nem kellene, sőt, feltűnik egy sikeres írónő, aki legújabb bestsellerének keres kiadót, ám vele van egy kis gond: rendkívül prűd, így jó lenne, ha nem találkozna a hiányos öltözékben rejtekhelyet kereső párocskákkal. Marad a gyors megoldás, a megtévesztés, aminek a végére már senki sem tudja, hogy ő maga kicsoda és mit is keres ebben a lakásban.
Susán Ferenc rendezésében mindez úgy kerül a néző elé, ahogy a szerzőpáros papírra vetette: sok-sok pontosan kijátszott helyzetkomikummal, a dramaturg Debreceni Boglárka által maivá tett szöveggel, és száz százalékig odaadó színészi játékkal. Dolgukat megkönnyíti, hogy Pallós Nelli a tőle megszokott ötletességgel teremtett tereket úgy, hogy a láthatatlan is láthatóvá válik, a látható pedig láthatatlanként hat a cselekmény folyamán.
Máté Krisztián és Hege Veronika kiválóan alakítja az egy félreértés miatt megzavarodott, egyébként egymás iránt elkötelezett házaspárt, a társulatba visszatérő Kántor Zoltán is remekül formálja a dörzsölt nőcsábász cégvezetőt, aki mellett felesége figyelemre vágyik - Házi Anita meg is kapja ezt részint a darabban Farkas Zoltántól, másrészt a közönségtől.
Kifejezetten jól érzékelteti a lakberendező titkos kettős énjét Hajdú-Sobor Csaba, aki a szeretetre vágyó házvezetőnőt (Szilvási Judit alakítja) ostromolná - vélhetően nagyobb lelkesedéssel és sikerrel, mint amire végül lehetősége nyílik. Kevesebb szerep jut a pásztorórára megjelenő banki ügyintézőnek (Gyenge Szibyl Fruzsina), mint ahogy a darab utolsó negyedében ismerkedünk csak meg a kutyaimádó írónővel is, akit Varga Lili formál meg, pontosan akkor és ott kíváncsiskodva-feltűnve, amikor és ahol nem kellene…
Az előadás ügyes sémákat használ a néző, mint legbeavatottabb „szereplő” bevonásával, a titok a játék és szöveg pontosságában rejlik – s talán abban, hogy a rendre fel-felnevető közönség soraiban ugyanúgy vágynak figyelemre, kalandra, szeretetre és feltétlen hűségre, mint a kölcsönbe adott lakásban.
S hogy melyik az a svéd népdal, amely rendre „felcsendül” az előadásban? Érdemes élőben meghallgatni – többek szerint csodálatos...
Jegyek elérhetőek: ITT!
