A világhírű, olasz nemzetiségű író neve sokak számára ismerősen csenghet: a szerző első regénye, a Castelli di rabbia (Harag-várak) után Oceano mare (Tengeróceán) című kötetében már kijelöli 1994-ben megjelent Novecento című drámájának környezetét, a végtelen és kiszámíthatatlan tenger világát. A történet szerint a Virginian nevű tengerjáró gőzhajón, a két világháború közötti időszakban megfordul az akkori társadalom szinte minden képviselője. A fölső tízezer vagyonos tagjai, a megannyi kispolgár, a jobb élet reményében otthonukat elhagyók, és a hajó mélyén dolgozó munkások is mind útra kelnek. Egy szép napon a gőzös fűtője kosarat talál, benne egy gyermekkel, akinek a Danny Boodman T. D. Lemon Novecento nevet adja. A kisfiú fölcseperedik, a hajó fedélzetét pedig sosem hagyja el, így az állami adminisztráció számára nem is létezik. A Virginian különös, állandó lakója esténként elkápráztatja zongorajátékával a vendégeket. S bár sosem jár a szárazföldön, mégis, miután a szinte úszó kisvároson megforduló utasok megjelenítik számára a tudta nélkül körülötte formálódó társadalmakat, gesztusaikból, hangsúlyaikból és ösztönös zongorajátékából megalkotja saját, egyszemélyes világát, hogy legenda és valóság határmezsgyéjén egyensúlyozva magával vigye örökre életének megfejthetetlen rejtélyét.
Forrás: petofiszinhaz.hu
