A főbb szerepekben Szolnoki Tibor, Domoszlai Sándor, Iván Gál Judit, Józan Vivien, Nagy Gábor, Rupnik Károly és a rendező, Zsadon Andrea látható. A nagyszabású produkcióban közreműködik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar Oberfrank Péter vezényletével és a Sopron Balett.
A felejthetetlen dallamok, mint a Lárifári, Hacacáré, Stradivari-dal, Csók-dal, Gingalló, mint pillangó mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az operett váljon Kálmán Imre második világsikerévé. A bécsi 1912-es premier után - amikor egy nap alatt slágerré váltak dalai - 1913-ban Budapestet is meghódította ezzel a művel. A Király Színházban nagy ünneplésben részesült, majd később Amerikában Fedák Sári főszereplésével ért el bombasikert az operettjével.
A történet szerint Báró 13. Rácz Pali híres prímás volt. Egy pesti gyáros leányával való – szerencsétlenül végződő – szerelmi kalandját követően, hegedűjét idejekorán szögre akasztotta, és sikeres impresszárió vált belőle. Kiváltképp cigánykörnyezetének művészeit foglalkoztatta. Sári lánya – emancipált ifjú hölgy – együtt dolgozik apjával az ügynökségen. Laci fia szintén muzsikus szeretne leni, ám az apa a fiát csak “botcsinálta zenésznek" tartja. Nevelt lányának – Juliskának – ugyanúgy megtiltja, a művészi pályát válassza, és azt, hogy énekesnőként színházhoz szerződjön. Időközben megjelenik a köztiszteletben álló párizsi ügyvéd - Cadeau mester - és egy fellépésre hívja az öreg Ráczot egy nagy ünnepségre Párizsba. A vendéglátó Estragon gróf, Massilia volt királya. A gróf nemcsak I. Napóleon excentrikus ükunokája, hanem az időközben megözvegyült Irinyi grófnő kérője is. A grófnő pedig nem más,mint Terézia, - Rácz Pali ifjúkori szerelme. A konfliktusok tetőpontjához érünk, amikor mindenki megérkezik Estragon gróf palotájába, és Gaston - Irinyi grófnő unokaöccse - összetalálkozik Sárival.
Kálmán Imre, az operettkirály
Puskás Ferenc után Kálmán Imrét tartják a második legismertebb, leghíresebb magyarnak. Utolsó kívánságának megfelelően a bécsi központi temetőben állami pompával temették el olyan klasszikus zeneszerzők közé, mint Beethoven, Brahms vagy Mozart, miközben ő mindig is magyarnak tartotta, vallotta magát. Tehetségének titka a lelkében rejlett. A műfaj szerelmesei szerint ma a világon nincs olyan hely, ahol legalább egy percenként ne csendülnének fel Kálmán Imre-dallamok, s ezek közül is a leggyakrabban a Csárdáskirálynő melódiái szólnak.
Forrás: soproniszinhaz.hu
