Első kamaraszínházi bemutatónk a Márai Színházzal koprodukcióban kerül színpadra először Veszprémben, majd a budapesti színházban is. „Nagy izgalom számunkra, hogy egy új színháznak az első lépéseinél ott lehetünk és kicsit magunkénak is érezhetjük. Isten éltesse a színházak sorában a Márai Színházat és köszönjük szépen a lehetőséget Vass Annának, a színház igazgatónőjének, hogy minket választottatok a darab a megvalósításához.” – húzta alá Színházunk igazgatója, Oberfrank Pál. A darab színpadra állításának ötletét Fekete Péter Jászai Mari-díjas művész, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója adta a mű szerzőjének.
„A nyolcvanas évek elején született a darab egy éjszaka alatt. Maga az ötlet egy túlélőcsomaggal kezdődött, mely segítséget nyújthat az embereknek egy háború és különféle előre nem látható események bekövetkezése esetén. Beleborzongtam, hogy a túlélés esélye attól függ, hogy az embernek mennyi pénze van. Ahogy nézegettem ezeket a csomagokat az jutott eszembe, hogy lent az alföldi tanyavilágban, ahol élek, sokat gyakorolták háborúk idején, hogy hogyan lehet túlélni azt, hogyan lehet elrejtőzni, elrejteni az asszonyokat, leányokat… különféle történetek voltak előttem, melyek bennem dolgoztak és igazából ennek köszönhetően született meg a darab.” – emlékezett vissza a mű szerzője, Lezsák Sándor. Az író úgy fogalmazott a darab cselekményéről: „egy ezermester öregember a kútban megteremt egy olyan bunkert, óvóhelyet magának és a feleségének, melyet az évtizedek alatt történelmi és egyéb ismereteinek köszönhetően alkalmassá válik egy atomháború túléléséhez is, majd az egész bonyodalom egy veszekedéssel kezdődik igazából.” Azt is hozzátette, bár ez a mű a nyolcvanas években íródott, mégis aktualitását éli ebben a nagy zavarban, ami a mai világot jellemzi. „A túlélés technikáját is meg kellene tanulni. Fel kell készülnünk a jó változatra, de kell készülnünk a rossz változatra is. Mindenkiben előjön a gondolat, hogy hogyan tovább, aztán próbáljuk ezt a gondolatot eltávolítani magunktól, és végül sikerülni fog megoldani mindent. Talán segít majd ez a tragikomédia feldolgozni magunkban ezt a gondolatot, féltést, aggodalmat.”
„Ez egy nagyszerű, mellbevágó és realista darab, amely egyre jobban valósággá válik és amelynek egyre jobban érezzük az aktualitását, így igazából nincs arra szükség, hogy elkezdjünk különböző aktualitásokat beletenni, hiszen önmagáért beszél minden.” – mondta el Oberfrank Pál rendező, majd azt is hozzátette, nem csak a színészi játékkal, hanem a szcenikai és egyéb látványelemekkel is igyekeznek a főszereplő férfi által megalkotott bunkert és annak hangulatát a közönségnek átadni. „Semmit nem szabad idézőjelbe tenni, elviccelni, nagyon reálisan és őszintén kell a közönség elé vinni. Attól lesz egészen hajmeresztő, ha meggyőződésből fakad.” Azt is elmondta, hogy ezekben a vészterhes időkben segítheti utunkat egy ilyen előadás, hogy feldolgozzuk, szembesüljünk, tükörbe nézzünk és ki-ki megtalálja önmaga felelősségét, helyét. „Helyt kell állni és megcsinálni mindenkinek a maga küldetését, maga dolgát, és ha ez hiteles és őszinte, akkor hibázni nem lehet.”
Mindenki fél valamitől vagy valakitől. Falakat építünk magunk köré és hisszük, hogy megvéd. Megvéd, de bezár... A Lezsák Sándor által megálmodott idős házaspárt a félelem vezérli, megépítenek egy bunkert, és készülnek. Félnek, hogy elkezdődik a rettegett állapot. De mi is, és hogyan? A darab fanyar humorával erre is választ ad és megmutatja, hogy miért fontos hinni valamiben...
