A Vörösmarty Színház közönsége ismét jelesre vizsgázott, április 9-én és 10-én is
teltház előtt játszottak A Padlás jótékonysági előadásainak szereplői, így a színház
egy komoly összeget ajánlhatott fel a menekültek megsegítésére. A Vörösmarty
Színház, mint a közösség színháza mindig is fontosnak tartotta, hogy elesetteken,
bajbajutottakon lehetőségeihez mérten segítsen. A vasárnapi előadás előtt az
összeget jelképező csekket jelképesen adta át dr. Szikora János igazgató dr. Cser-
Palkovics András polgármesternek.
A szimbolikus adományátadást megelőzően azonban a harmadik emeleti
társalgóban különleges találkozásra került sor. A Vidéki Színházigazgatók
Egyesületének tagjai az Alba Bástya Család- és Gyermekjóléti Központ azon
szociális munkásaival költöttek el együtt egy ebédet, akik közvetlenül a
Székesfehérváron elszállásolt menekültekkel állnak kapcsolatban, így hiteles képet
nyújthattak arról, hogy hogyan tudnának a színházak érdemben segíteni a
rászorulóknak. A jó hangulatú ebéd után a színházigazgatók eszmecserére ültek
össze, ahol megbeszélték, a hatékony segítségnyújtás lehetőségeit.
A jelen lévő színházigazgatók (Ragány Misa, Simon Lajos, Szabó Tibor, Lipics
Zsolt, Bakos-Kiss Gábor, Barabás Botond, Berzsenyi Bellaagh Ádám, Őze
Áron, Fehér Euridiké és a vendéglátó Szikora János) áttekintették a menekült-
helyzetben nyújtott segítség és támogatás lehetséges formáit. Arra jutottak, hogy a
vidéki színházak három féle módon tudnak hozzájárulni a menekültek helyzetének
enyhítéséhez: pénzbeli adományokkal, színészlakásokkal, és szállító eszközök
felajánlásával. Ez utóbbi a legáltalánosabban elterjedt. Számos színház teherautóival
vagy mikrobuszaival szállít adományokat vagy menekülteket. Üres színházi
lakásokat nem minden színház tud felajánlani, és a felajánlott lakásokat is ritkán
veszik igénybe. A pénzbeli adományoknak főleg a háború kitörését követő
szakaszban volt egy spontán, dobozban gyűjtött „perselyezős” formája, a többség
azonban a fenntartó önkormányzatok, illetve karitász szervezetek által megnyitott
számlákra utalt át kisebb-nagyobb összeget. Ez olyan bevételekből származott,
amelyek kifejezetten a menekülteket segítő szándékkal meghirdetett gyűjtésből vagy
előadás bevételeinek felajánlásából eredt.
A szociális munkások, akik napi szinten érintkeznek a menekültekkel, közvetlen
információkat osztottak meg a jelenleg a menekültfronton uralkodó helyzet gyakorlati
problémáiról. Ezek ismeretében az igazgatók arra az elhatározásra jutottak, hogy a
Vidéki Színházak leghatásosabban úgy tudnak segíteni, ha a hazánkba rekedt
Beregszászi Társulatot segítik és ezen keresztül közvetett módon hozzájárulnak a
magyar kultúrát határon túl terjesztő társulat életben maradásához illetve
remélhetőleg a mihamarabb bekövetkező újjáépítés és újrakezdés munkájához. Nem
látható és nem jósolható pillanatnyilag sem a háború vége, sem befejezésének
következményei. Azt azonban már most is biztonsággal meg lehet állapítani, hogy
kárpátaljai magyarság nemzeti identitásának megőrzésében óriási feladat hárul majd
a beregszászi színházra, és ahogy Szikora János fogalmazott: „Ehhez a heroikus
munkához teremthetünk már most anyagi alapot azzal, hogy nemcsak az idei
évadban hívjuk meg őket vendégjátékra hanem a következő évadban tervezetten,
valamennyi vidéki színház vállalja hogy egy-egy előadásuk műsorra tűzésével a
Beregszászi Társulat számára egyfajta „vidéki bérlet” lehetőségét teremtjük meg,
amelynek bevétele az alapítványukat gazdagítaná és reményt nyújtana az
újrakezdéshez.”
A beregszászi társulat április 27-én vendégszerepel Tóték című előadásával a
Vörösmarty Színházban.
