Ma délután ismét egy nézők számára láthatatlan, de a Színház számára még inkább elengedhetetlen szakmát mutattunk be. A Gazdasági Hivatal törzsét alkotó munkatársak, Nyul Krisztina, gazdasági csoportvezető, Guti Krisztina, munkaügyi előadó és Holicsné Raposa Judit, anyagkönyvelő a számok, a könyvelés, a munkaügyek, a leltározás világába engedtek betekintést Kellerné Egresi Zsuzsanna ötletgazda, igazgatóhelyettes-kreatív menedzser kérdéseire válaszolva.
„Ez igazából álom a valóságban!” - kezdte meg a szalon beszélgetést, a gazdasági csoportvezető, Nyul Krisztina. - „A Színház maga egy álom. Folyamatosan jönnek ötletek, gondolatok, amiket nekünk a valóság határán belül kell tartanunk. Az a különbség egy „normál környezetben” dolgozó gazdasági munkatárs és egy színházi gazdaságis között, hogy mi látjuk a végterméket: az előadást a legelső gondolattól kezdve végigkövetjük, és végül ott ülünk a nézőtéren, és látjuk azt, amit előző napokban még könyveltünk, számláztunk, leltáraztunk!”
Munkaügyesnek lenni nem könnyű feladat, hiszen nem csak szakmailag kell kezelni a problémákat, de sokszor emberileg, érzelmileg is. A pszichológia, a titoktartás, a megértés alap feltételei ennek a munkakörnek. Guti Krisztina munkaügyi előadó vallja, hogy erre a szakmára születni kell. „Tudnia kell az embernek tartani a száját, beilleszkedni a helyzetbe, és mindentől függetlenül segíteni! Úgy gondolom, én kiskoromtól kezdve ilyen vagyok, nekem szerencsére így nem okoz nagy nehézséget.”
„Én igazából először a Szervezésre jelentkeztem.” - emlékszik vissza Holicsné Raposa Judit, anyagkönyvelő. - „Már az interjú során éreztem, hogy ez nem az én területem. Aztán felhívtak, hogy a Gazdasági részlegre viszont keresnek embert. Jövőre lesz 21 éve, hogy elfogadtam az állást!” Azt mondta, a Színház világában a leltározás egy nagyon izgalmas feladat, hiszen nem csak az irodákat, hanem a műhelyházban lévő díszleteket, a jelmeztárakban lévő ruhákat egyesével, a fodrász- és kelléktár anyagait, a világító tár lámpáit, vagy esetleg a színpadi kellékeket kell leltárba venni, de olyan is előfordult már az évek során, hogy a műszaki kollégák által is ritkán látogatott helyet kellett. „Nagyon érdekes folyamat ez, olyan mintha kicsit minden területen dolgozna az ember, hiszen odamegy, látja a díszlethez, jelmezekhez szükséges anyagot, aztán pedig azokat teljes fomájukban, hiszen leltárba kell venni őket.”
Bár Színházunk kapui zárva voltak, a szakmai munka nem állt meg! Ezt mi sem bizonyíthatja jobban, mint a Gazdasági csoport, akik a pandémia és „leállási” időszak alatt is folyamatosan dolgoztak, annak érdekében, hogy mind a próbák, mind a különféle események meg tudjanak valósulni a jelenlegi kormányrendeleteknek megfelelően, miközben a bevétel kiesés mellett tovább tudjunk működni és minél több energiával, előadással, újítással tudjuk fogadni szeretett közönségünket! Mindemellett pedig szem előtt kellett tartani a Társulat érdekeit is, és olyan munkavégzést biztosítani számukra, melyre jogosan tudták elszámolni a bérüket, így biztosítva mindenki jólétét ebben a nehéz, embert próbáló időben is.
Bár Petőfi Szalonunk alkalmával három gazdasági dolgozót szólaltattunk meg, ahogy azt mindhárman kiemelték: fontos a csapatmunka, hiszen összefüggő folyamatokban dolgoznak, így szükség van főkönyvi könyveléssel, bevallásokkal, készletnyilvántartással, műszaki ügyintézéssel (megrendelések kezelése) és tipikus pénzügyi feladatokkal (mint pályázatok, jogdíjak elszámolása, iktatás) foglalkozó kollégákra is.
Van, aki 20, van aki 16, de van, aki „csak” 6 éve dolgozik a Gazdasági Hivatal munkatársaként, azonban egy közös bennük: nem tudnák Színház nélkül elképzelni az életüket.
„Én éppen nyelvvizsgára készültem a diplomámhoz, amikor jelentkeztem az állásra. Azóta sem bántam meg, és nem is tudom máshol elképzelni a jövőmet!” - vélekedett Guti Kriszta. Raposa Judit már lassan a 21. évét kezdi meg Színházunkban, azonban bevallása szerint már annyira eggyé lettek a Színházzal, hogy nem tudna enélkül élni. De hasonlóan vélekedett Nyul Krisztina is, aki bár tett egy három éves kitérőt, mégis visszatalált a Színház varázslatos világába.
A Gazdasági Hivatal bár normál munkarendben dolgozik, azonban mégsem normális körülmények között: a Színház izgalmas világa sokszor kiszámíthatatlan, és elképzelhetetlen helyzeteket szül, miközben mégis meg kell maradni a valóság talaján, és úgy valami fergetest alkotni! A színpadtól talán ez a terület van a legtávolabb, mégis tudják: az előadások során a tapsok nekik is szólnak!
A másfél órás műsorról tv-felvétel készült, amely – a többi Petőfi Szalonnal együtt - reményeink szerint a Magyar Televízió kulturális csatornáján lesz látható.
Tartsanak velünk következő Petőfi Szalonunk alkalmával is, ahol egy újabb színházi láthatatlan szakma rejtelmeiről rántjuk le a leplet!
Forrás: petofiszinhaz.hu
