A premierközönség soraiban Nádasdy Ádám, a fordító is helyet foglalt, aki
egyszerűen akrobatáknak nevezte a színpadon játszó színészeket, de persze a
hallott szavakon sem siklott át: „A közönség nagyon sokszor a szövegpoénokon
nevetett. Ezt azért én örömmel mondom, mert nagyon jól mozognak, nagyon jó volt a
díszlet, a kellékek, és ez önmagában is számos komikus pillanatra adott lehetőséget,
és mégis nem dominálta túl a szöveget. A szerelmi fájdalom is kijött, meg a végén a
mesteremberek, hogy olyan véresen komolyan vették az ő ostobácska előadásukat,
ez nagyon megható volt. Ez kellett ahhoz, hogy – akármennyire is vígjáték – a végén
azért az ember megkönnyezi kicsit őket, hogy ilyen marhák, hogy ilyesmiket
csinálnak.”
