Erős mondattal nyitott a Julius Caesar olvasópróbáján Bagó Bertalan rendező: "A háború
nem oké, a halottak egyformák". Shakespeare ugyanis ebben a drámájában azt a dilemmát
boncolgatja, ami szinte közhelyesen mindig aktuális: meddig mehet el az ember a hatalomért?
Egy demokratikus rendszert hogyan lehet szinte észrevétlenül diktatúrába fordítani, úgy, hogy
az végső soron valójában a nép akaratából váljon azzá?
"El kéne jutni az emberiségnek oda, hogy valamelyest tanuljon a történelemből, az életéből,
hogy ne ismétlődjön meg újra és újra ugyanaz. Nincs olyan eszme, nincs olyan igazság, ami a
gyilkolás árán juthat hatalomra. Abban a pillanatban beszennyezi azt a tisztaságot, ha ez
erőszak, gyilkosság árán születik meg."
A Julius Caesarban összecsap két eszme, viszonylag egyértelműnek tűnik a döntés jó és rossz
között. A kor, amelyben egy dicső győzelemmel kivívott hatalom áll szemben az erénnyel,
szétzilálja az addig szilárdnak hitt alapokat. Egy népszerű figura, győztes hadvezér, Julius
Caesar - ki ne ismerné? - elindul az úton, hogy császárrá, a hatalom legfőbb képviselőjévé
váljon. Egy maroknyi csoport március idusán tőrt döf a hatalom szívébe, mert nem akar
zsarnokságot. "Te is fiam" Brutus vívódik, míg végül az ő tőre is véres lesz. Hazáját
megmenti, mégis gyilkossá válik.
A rendező szerint roppant fontos, hogy a fiatal generáció találkozzon Shakespeare-rel, ilyen
problémákkal, hogy amikor napjainkban találkozik ilyen helyzetekkel, ne vérttelenül álljon a
történtek előtt, hanem érezze, hogy ez már előfordult a történelem folyamán, és le lehet
győzni. Ahogy Cicero mondja: "A történelem az élet tanúja és az élet tanítómestere."
A bemutató október 6-án lesz a Nagyszínpadon.
