Fehérló világhősét szül. Erejét átadja utódjának. A fiú felnövekedvén útnak indul. Anya és fia
állnak egymással szemben, s búcsúznak. A fiúnak menni kell, szerepe és ereje erre kötelezi. A
háttérben pedig ott settenkedik egy furcsa, köpenybe burkolódzott férfi: Hétszűnyű
Kapanyányi Monyók. Sokáig nem tudjuk szándékát, ellenségnek gondoljuk, titkos
áskálódónak, aki Fehérlófiát a pokolba taszítja. Ám nem ennyire egyértelmű az ő szerepe.
Odalent a pokolban, amikor a fiú kiszabadította már élete szerelmét, akkor derül ki, hogy
Monyók nem véletlenül kísérte végig Fehérlófiát az úton…
Előadásunk a hőssé váló fiú forrófejűségére, kihasználhatóságára, naivitására figyel. Vajon
igaz barát-e, aki csak hangoskodik? Megbízhatunk-e bárkiben, aki hazudott nekünk? Lesz-e
következménye a hazugságnak? A kalandok szükséges apropók, a figyelem fenntartásának
dramaturgiai elemei ahhoz, hogy a felnövekedésről, a beavatásról beszéljünk, megcélozva
ezzel a kisiskolás korosztály egyik legfontosabb életérzését: a világban felnőve előbb-utóbb
egyedül kell boldogulnunk.
Előadásunk követi a népmese hagyományos kalandjait. Fehérlófia találkozik ellenfeleivel, s
párbajban legyőzi őket. Sikerrel jár a földöntúli világ erőivel szemben is. A varázsmese
kalandjai mitikusak, de a fiú személye nagyon is emberi. Fehérlófia még sok mindenben
gyermek: tanul. Érzelmileg még kötődik, bátorsága, erkölcse meginogni kész. A feladatok
végrehajtásában még a kétely eluralkodhat. Az oldás és kötés dinamikus kettősségét mutatjuk
meg. Ebben a kapcsolatrendszerben Fehérlóhoz való viszony jelenti az oldást (leválás, önálló
életre indulás), és Kapanyányi Monyók folyamatos kísértése a kötést: az önálló, megfontolt
cselekedetekhez való felnövést. Figurája az eredeti meséhez képest megemelkedett, drámai,
titokzatos. Ő a (történetből eredetileg hiányzó) apa figurája.
