Három névtelen nő (Veselényi Orsolya, Komáromi Anett és Földesi Ágnes Villő) érkezik meg egy pályaudvarra, hogy munkát találjon, hiszen „Angliában már senki nem dolgozik, csak a magyarok.” Más szemetén élnek, és út közben tanulnak – egy idő után már az is csak rutin, ha menekülés közben minden odavész. Láthatatlan munkaadójukkal, Szebasztiánnal telefonon tartják a kapcsolatot, de vele csak térden állva, jegyzetelve lehet beszélni. Kovács Edit a darab negyedik szereplője, aki az összes karaktert alakítja, köztük férfiszerepekben is feltűnik. A három nőt megbízója furcsa, nehezen kivitelezhető (vagy talán véghez sem vihető?) feladatokkal látja el, végül pedig különös fordulatot vesz a történetük, amely sokat elárul a kelet-közép-európai vendégmunkások életéről.
Tege Antal kiváló, önreflexív, iróniát sem nélkülöző rendezése a kortárs színház élményét kínálja a nézőknek. Az előadás másfél órája alatt a nézők együttérzése kíséri a hányódó karaktereket, ugyanakkor az abszurditásból fakadó humor és a felszabadító zenei betétek feloldják a feszültséget, és a közönség végigneveti az előadást.
A Mindent, amit csak adnak az Aradi Kamaraszínház és a Békéscsabai Jókai Színház együttműködésében valósul meg, ősztől nemcsak a békéscsabai megyeszékhelyen, hanem Aradon és más romániai helyszíneken is látható lesz.
Szilágyiné Szabó Ágnes
Forrás: jokaiszinhaz.hu
