– A jogdíjtulajdonos nagyon megnézi, hogy kinek engedi meg az István, a király című színpadra állítását. A Veszprémi Petőfi Színház és személy szerint Ön mivel győzte meg őt?
Nem kellett külön meggyőzni, hiszen a Veszprémi Petőfi Színház garanciát jelent az igényes megvalósításra, a minőségre. A rendezésre személyemet kérte, és nagy öröm volt, hogy a szerzők és a jogtulajdonos is messzemenőkig elégedett volt. Azóta is kaptam visszajelzést, hogy a színházi megvalósítás nagy elismerést váltott ki belőlük.
– Miért pont most, 2025-ben látta elérkezettnek az időt a legendás rockopera bemutatására? Nem lett volna szerencsésebb 2023, amikor Veszprém Európa Kulturális Fővárosa volt?
Nem lehet és nem is kell mindent megmagyarázni. Egyszerűen most jött el az idő, hogy Veszprémbe, Gizella városába hazaérkezzen az István, a király. Az előző években nagy zenés sikereket értünk el, és olyan erős a társulat zenei vonalon is, hogy bátran nyúltunk e kiváló rockoperához. Az EKF idején a Csárdáskirálynőt mutattuk be. Ebben az évben a bölcsesség évadát hirdettük meg. Sok bölcsességre van szükségünk a mai időkben.
– Az István, a királyt – különösen az idősebbek – még mindig az eredeti, 1983-as, zseniális szereposztással azonosítják. Ön hasonló karaktereket keresett, vagy teljesen elengedte magában a megfelelési vágyat?
A megfelelési és igazodási vágy magyar probléma. Jó lenne kinőni belőle, és önállóan gondolkodni. A darabban szereplő karakterek nagyon erősek, határozottak – nem csoda, hiszen a nemzet sorsáról van szó a történetben. A keretek adottak, a zenei anyag megköveteli a jó hangokat. Elfogadták a meghívásunkat azok a vendégek, akik kiegészítik a társulatunkat. Az István, a király szerepei mindenki számára kihívást, megmérettetést, lehetőséget, örömet jelentenek, ami nagy elismerés ennyi év után a szerzők számára is, akik hangsúlyozták, hogy milyen remekül szólal meg az egész mű zenei anyaga a Veszprémi Petőfi Színházban.
– Sok szereplő, sok gond? Főleg, hogy rövid idő alatt kellett elkészülni a darabbal?
Király Béla és táncos csapata nagyszerű munkát végeztek, felkészülten érkeztek a próbákra. Mindenkit inspirált a mű, lelkesen és egyre növekvő akarással állt össze a díszbemutatóra az egész előadás, amelynek díszletét Bátonyi György, jelmezeit Kárpáti Enikő tervezte, a vizuális látványt pedig Győri Ádám készítette. A színészek élővé tették a szituációkat. Fontos megemlíteni a csoportos szereplőket, akik nagy munkát végeznek az egész előadás folyamán. Számukra is maradandó élményt jelent egy ilyen nagyszabású produkcióban fellépni. Köszönjük a háttérszakmák láthatatlan munkáját, amely nélkül nem születhet meg semmilyen előadás.
– A veszprémi előadásból mintha egy tépelődő István alakja bontakozna ki, aki sejti: a testvérháborúnak aligha lehet győztese. Rendezőként szándékosan hangsúlyozta ezt ki?
István alakjával több színpadi műben is találkozhatunk, de Koppányéval is. Biztos vagyok abban, hogy mindkettőjük számára óriási belső lelki harcot jelentett a megmaradás iránt érzett felelősség, a magyar nemzet sorsának alakulása, alakítása. A haza megtalálása új helyzetet teremtett. Már nem lehetett tovább harcolni, ide-oda kalandozni. A letelepedés és a nemzet fennmaradása azonban elodázhatatlan döntések elé állította a magyarságot. Kegyetlen csapások is kísérték az egyéni sorsokat. Fontos volt számomra az egész küzdelem emberi vonatkozásait hangsúlyozni, felmutatni. Az áldozatot, amelyet mindkét oldalról meg kellett hozni. Örökösök vagyunk. Vigyáznunk kell arra, amit kaptunk, felelősek vagyunk érte, és tovább kell adnunk a következő nemzedékeknek kincseinket. Mi sem úszhatjuk meg a felelős döntéseket.
– A történet talán legellentmondásosabb figurája Sarolt, István anyja. Annak idején egy ország gyűlölte szegény Berek Katit, aki eredetileg alakította ezt szerepet. A Varga Gabriellát és Módri Györgyit nem fenyegeti a – ha nem is országos, de veszprémi – közutálat veszélye?
Nem emlékszem, hogy a művésznőt utálták volna. Nekünk, magyaroknak nagyon is ismerős az az asszonytípus, az az anyafigura, aki oroszlánként képes küzdeni egy ügyért, a családjáért, a fiaiért. Ezek az erőskezű asszonyok támogatnak ma is bennünket, férfiakat, hogy helytálljunk, ne csüggedjünk és ne veszítsük el józan eszünket.
– Az István, a király bemutatójára pont akkor került sor, amikor végre felcsillant a remény, hogy befejeződik egy mai testvérháború. Amikor kitűzték a bemutató időpontját, nem volt tudható, hogy ez így lesz. Hisz Ön abban, hogy ebben valami felsőbb, isteni akarat nyilvánul meg?
Ha az orosz-ukrán háború befejezését előkészítő Putyin–Trump találkozóra hivatkozik a kérdés: sajnos nem hiszem, és azóta úgy is látszik, hogy ez inkább véletlenszerű egybeesés volt, hiszen nem történik igazi áttörés, pedig sokan várjuk a békét. Ahogy korábban említettem, akkora örökséget kapunk, amikor ide születünk a Földre, hogy muszáj ezt tiszteletben tartanunk, vigyázni rá és egymásra. Egymás gyilkolása fizikai, lelki és szellemi szinten sem elfogadható, ezt minden erővel meg kell akadályozni. Szívesen utalok Gyóni Géza Csak egy éjszakára című versére.
– Szörényi Levente és Bródy János együtt érkeztek, egymás mellett ültek a díszbemutatón. Tekinthetjük ezt úgy, hogy kezdenek betömődni-elmosódni a több évtizedes, alkotói közösségeket, személyes kapcsolatokat megosztó törésvonalak?
Ez olyan kérdés, amelyre én nem tudok válaszolni. Nyilván a dolgok árnyaltabbak, összetettebbek, mint gondolnánk. Saját életünkben is megtapasztalhatjuk, hogy nem minden fekete-fehér az életben. Nem szabad felületesen ítélkezni, és nem is dolgunk, hogy állandóan véleményezzük azt, amiről fogalmunk sincs. Örülök, hogy itt voltak, együtt voltak. Megtisztelő volt, és ha akarom, van üzenete értéke annak, hogy együtt ültek a kultúra templomában, és egy olyan művet néztek meg, amelyet ők alkottak, és amelyet egy nemzet emelt magasba.
– Eredetileg a veszprémi várban lett volna a díszbemutató, azonban – sokak szomorúságára – ez elképzelés az ott zajló építkezés miatt nem valósulhatott meg. Tervezi a színház, hogy pótolja ezt?
Minden vágyam, hogy jövőre a felújított Várat ezzel a produkcióval köszönthessük a Veszprémi Petőfi Színház társulatával.
Fotó: Veszprémi Petőfi Színház
