Egy család tér haza az emigrációból: tízezer kilométert tesz meg immár hazafelé a Fenyő házaspár
(Nagy Erika és Tomanek Gábor) és fiuk, Ricky (Ormándy M. Keve), hogy megpróbáljon beilleszkedni a
legvidámabb barakk szürke paneltársadalmába. A fiú a legfogékonyabb korszakban van, úgy érzi, a
többieknek is meg kell mutatnia, milyen Amerika új stílusa: a rock and roll. Rickyt gyanakvással
fogadják, meg kell harcolnia az elismertségért, a régi barátnőért, új bandát kell alapítania, hogy
megszülethessen a Hungária együttes.
Egy fiú lázadását, egy irigylésre méltó generáció forrongását látjuk, amely elfojtva ugyan, mégis
boldog akar és tud lenni. Nem számít, hogy dobozból kell rádiót eszkábálni, hogy éjjeliszekrényből
születik a hangfal, a lényeg, hogy a szabadságot jelentő zene velük tudjon maradni. A barna öltönyös
Bigali elvtárson (Csomós Lajos) és az ő tájszólásán lehet ugyan röhögni, mégis ő az, aki az embertől
elveheti a hangszereit, és azt vitethet el a rendőrrel, akit akar. A fiú és az ő macska-egér játéka hol
egyikük, hol másikuk sikerével végződik, a darab végére azonban Bigali a banda talpraesettségének és
egy kis szerencsének köszönhetően alulmarad, és a Hungária együttes elindulhat a siker felé vezető
úton.
Halasi Imre rendező a színház fiatal tehetségeit hívta színpadra. Ormándy M. Keve hangját mintha
erre a szerepre teremtették volna, hibátlanul énekel, kettőseik Nagy Róberttel (Jerry Lee Lewis
szerepében) kiválóak, és nem marad el mellettük Kiss Viktória (Vera) sem. Aki a másodszor
megszólaló Krokodilkönnyeket meghallgatja, nem egykönnyen fogja elfelejteni, ahogyan emlékezetes
az NDK-s lányok fellépése is. A mellékszereplők közül Lévai Attila (Ricky ellenlábasa, Röné
szerepében), Szász Borisz (Kis Nyírő) és Laszkó Viktor (Rudi) vonja magára a figyelmét alakításával, de
ne vegyük el a reflektorfényt a Viharsarok Táncszínház tagjaitól sem: bármelyik jelenetet dinamikussá
és boldog ünneppé tudják varázsolni. Remek koreográfiájuk Kerekes Judit munkája, asszisztense,
Lehoczki Orsolya (Soltinszky Juci szerepében) maga is táncol, méghozzá kiválóan. Kiss Kata jelmezei a
hatvanas évek színeit és mintáit idézik, a csaknem húsz zeneszám alatt a táncosok újabb és újabb
ruhakölteményekben jelennek meg.
Egyed Zoltán elképesztően ötletes díszlete a kivetítéssel együtt a darab számos helyszínét meg tudja
jeleníteni. Látjuk a frissiben felhúzott panelházakat, köztük az oly jellemző betonpaddal, a mozit, a
koncerthelyszíneket, de egy szempillantás alatt itt terem a színpadunkon maga Amerika is a csillogó
autókkal és a pálmafákkal.
Feltétlenül ki kell emelni az előadás humorát: nem csak a jellemkomikum, hanem a helyzetek
ábrázolása is gyakorta fakaszt nevetést a nézőtéren. Halasi Imre szellemes Made in Hungária-
rendezése a közönség kedvére van, mindvégig szórakoztató tud maradni úgy, hogy közben bemutat
egy fél évszázaddal ezelőtti kort, egy nagy generációt. Az előadás főszereplője természetesen a zene:
már a második számnál legszívesebben táncra perdülne a közönség. Tudjuk: nem kis varázslat ez
2021 novemberében.
