A Sirályban ott van a viszonzatlan szerelem minden fájdalma, a művészet végtelen tisztelete, ahogy benne van a boldogság örökös hajszolása éppúgy, mint a magánytól, vagy a középszerűségtől való nyughatatlan fálelmünk. Ha jobban belegondolunk, minden, ami az emberiséget valaha is érdekelte és ezáltal valaha is mozgatta.
Történetünk alapképlete komikus: mindenki végzetesen szerelemes. Csak épp mindenki másba.
Tehetségesnek lenni, tehetségesnek születni: adottság. Ám ha tehetséges vagyok, azt jól használom-e? Ha pedig úgy érzem, nem vagyok megáldva semmi rendkívülivel, akkor egyrészt: miért nem?
Másrészt: el kell-e ezt fogadnom? Lehet-e tehetségessé válni szorgalommal, kitartással, akaratból?
Állandó bizonytalanságot, kételyt, megválaszolatlan kérdést jelent ez minden - a saját minőségében kicsit is kételkedő embernek.
És van-e közöttünk olyan, aki sosem kételkedett a saját minőségében?
Szereposztás
Irina Nyikolájevna Arkagyina, színésznő
Pap Lujza Domján Edit-díjas
Konsztantyin Gavrilovics Trepljov, a fia
D. Varga Ádám
Pjotr Nyikolájevics Szorin, a bátyja
Farkas Ignác Jászai-díjas
Nyina Mihajlovna Zarecsnaja, egy gazdag birtokos lánya
Kováts Dóra
Ilja Afanaszjevics Samrájev, intéző Szorinnál
Kiss Ernő Jászai-díjas
Polina Andrejevna, a felesége
Magyar Cecília
Mása, a lánya
Nagy Lídia Flóra e.h.
Borisz Alekszejevics Trigorin, szépíró
Ticz András
Jevgenyij Szergejevics Dorn, orvos
Baj László
Szemjon Szemjonovics Medvegyenkó, tanító
Szakály Aurél
Díszlet-jelmez: Kiss Borbála
Dramaturg: Perczel Enikő
Zene: Szemenyei János
Világítás: Németh László
Rendezőasszisztens: Lengyel Noémi
Rendező: Mihály Péter
