Hosszú szünet után végre nézők előtt játszhatnak a Móricz Zsigmond Színház színművészei az újjávarázsolt, gyönyörű Rózsakert Szabadtéri Színpadon. Horváth László Attilával – aki két új színdarabban is szerepel – az aktualitásokról beszélgettünk.

– Felfordult kissé az életetek, hiszen máskor ilyentájt már az évadzáró társulati ülésre készültök, a nyári pihenést tervezitek. Hogyan élitek meg, hogy ezzel szemben az idei nyár a munkáról szól?

– Semmiféle averzióm nincs a vezetés döntése miatt. Nagyrészt kiesett ez az évad, s habár a színház nonprofit kft., a támogatások mellett a jegyárbevételre is szükség van. Mi a járvány ideje alatt is tettük a dolgunkat, elkészítettünk nyolc előadást, de ezek nem, vagy alig kerültek a nézők elé. Most jött el az ideje. Sok restanciánk van, pótolni kell bérletes programjainkat, mert ősszel már a következő évad indul. Hála Istennek rendelkezésünkre áll ez a príma, mindennel felszerelt szabadtéri színpad a nagy nézőterével, ahol egy előadás három kőszínházit is kivált. A kamaradarabokat a színpadra felépített ideiglenes nézőtér előtt játsszuk, a takarófalak révén időben el is lehet kezdeni az előadást, nem kell megvárni, míg besötétedik. Nagyon furcsa, természetellenes világot éltünk meg azzal, hogy nem adhattuk elő a lepróbált, elkészített színdarabokat. Harminckilenc pályán töltött év után képtelen voltam hozzászokni a helyzethez. Olyan volt, mintha egy író örökké a fióknak írna...

– Kaptok visszajelzést arról, hogy nemcsak ti éheztetek a közönség jelenlétére, de ők is az élő színházi előadásokra?

– Akikkel beszéltem, mindannyian azt mondták, nagyon várják, hogy végre visszatérjünk a régi kerékvágásba, szeretnének kimozdulni, felvenni a megszokott életritmust. Színházlátogatásra a szép nyári esték kiválóan alkalmasak, még ha a szabadtéri meg is rostálja a játszandó előadásokat. A tragédiákkal szemben ugyanis inkább a musicalek, vígjátékok számára alkalmas ez a környezet.

– Személy szerint melyik színdarabokban vagy érintett?

– A Tengerennel vannak még elmaradásaink, az Új stílusgyakorlatokból csak három előadás ment le, és most próbáljuk A Napsugár fiúkat.

– Olyan partnerekkel érdemes befejezni a színpadi pályafutást, akikkel szívesen játszik az ember. Horváth László Attilát választottam, hiszen Lackóval rengeteget szerepeltünk együtt, ő nagyszerű kolléga, remekül megértjük egymást. Puskás Tivadar fogalmazott így jutalomjátéka szereposztásával kapcsolatosan...

– Valóban sokszor játszottunk együtt, remekül megértjük egymást. Többször beszélgettünk már arról, ha majd eljön az idő, jó lenne ezt a darabot eljátszani. Örülök, hogy megkaptuk a lehetőséget. Pusi lesz Willie Clark, övé a kiemelt főszerep, persze az enyém is jó, én Al Lewist személyesítem meg. Dolgom az is, hogy a poénokhoz feladjam neki a labdákat, amelyeket ő leüthet. A darab remek, igazi vígjáték, minden bizonnyal jól szórakozik majd a közönség. Korábban, az 1990/91-es évadban az unokaöcs szerepét játszottam benne, akit ezúttal Puskás Peti és Rák Zoltán kettős szereposztásban formál meg. Akkor Simor Ottó volt Willie Clark, Al Lewis pedig Bárány Frigyes.

– További érdekesség most a súgó, Vígh Katalin személye, aki azon túl, hogy szakmájának kiválósága, jól ismeri Neil Simon művét, mert korábban nemcsak a Simor–Bárány előadás, hanem az 1974-es magyarországi premieren Feleki Kamill és Balázs Samu súgója is volt.

– Az Új stílusgyakorlatok címéből ítélve játékos darab lehet.

– Igen, játékos. Tulajdonképpen nem is akar többet. Raymond Queneau története néhány mondat csupán, de ezt kilencvenkilenc stilisztikai formában írta meg. Előadásunk inspirációját ez adta, Olt Tamás rendező elképzelései alapján Tóth Zolkával és Illyés Ákossal alkottuk meg. Nem improvizációról, hanem etűdök sorozatáról van szó, mondhatjuk úgy is, hogy variációk egy témára, különböző stílusokban. Könnyed és vidám előadás lesz, a balettől a honfoglaló magyarokig minden előfordul benne.

Nyíregyházi Napló, Kováts Dénes

Forrás: moriczszinhaz.hu