Két világsztár, akik a Miles, Blues és azon túl koncerttel lépnek színpadra július 16-án este nyolc órakor a fertőrákosi barlangszínházban. A dzsessz, a blues ikonjai emlékezetes, nagy bulira készülnek, s várják a találkozást a közönséggel. Sokszínű páratlan pályafutásuk műfaji stíluskavalkádja közben megidézik Miles Davis szellemiségét. Megadatott számukra, hogy mindketten játszhattak a trombitás-géniusz zenekarában. Az internet segítségével visszatekintettünk arra, ők miként gondolnak a sorsukat megfordító találkozásra, amely része életüknek, s kíséri őket azóta. Velük jönnek az emlékek, hangszereikkel, új számaikkal együtt a Fertő-táj hét csodájába. Kihagyhatatlan nyári "drum-élményként." Időutazás barlangsztárjaink történeteivel, kis zenével itt.
Robben Ford - akit ötször jelöltek Grammy-díjra - fantasztikus gitáros a gazdag pályafutása során nem kisebb művészekkel zenélt, mint Bob Dylan, John Mayall, George Harrison, Joni Mitchell, Michael McDonald, s sorolhatnánk a csillagokat. Miután 1977-ben megjelent első szólólemeze, rövidesen megalakult a kísérőcsapatból a Yellowjackets. Nem sokkal később Miles Davisnek a kezébe került a Yellowjackets egyik korai lemeze, és annyira megragadta Robben Ford játéka, hogy személyesen felhívta telefonon a gitárost, csatlakozzon a zenekarához. Robben Ford egy megkötött lemezszerződés miatt 1986-ban csak rövid ideig turnézott és dolgozott Miles Davisszel, aki a közös munkájuk végén azt mondta neki, bármikor visszatérhet a zenekarába.
Robben Ford: Rangot kaptam
Részlet a ForBassPlayersOnlyn interneten közölt Robben Forddal készült interjúból, a kérdező: Jon Liebman.
(A teljes interjú itt tekinthető meg.)
Jon Liebman többek között arról faggatta Robben Fordot, hogy van egy nagyon rövid időszak a pályafutásában, amiről úgy érezte muszáj többet megtudnia: ez a gitárosnak Miles Davissel való munkája, ami talán hat hónapiga tartott. Erre a zenész így válaszolt: "...Tommy Lipuma volt a producer, és Miles, aki gitárost keresett megkérdezte Tommyt, hogy van-e valami ötlete, ki legyen a gitáros. Tommy volt a Yellowjackets producere is, így ismert engem, és beajánlott. Lejátszotta neki pár felvételemet, és Miles engem választott. Tommy elkérte a számomat Jimmy Hasliptól (basszusgitáros-a szerk.), aki nem adta meg neki, hanem azt mondta, hogy „ezzel a hírrel nekem kell felhívnom!” Szóval Jimmy felhívott, és annyit mondott, hogy Miles téged keres! Én meg így: "Micsoda?" Ez teljesen lesokkolt, majd megadta Tommy Lipuma számát, felhívtam. Megkérdezte, hogy akarom-e csinálni, és én igent mondtam. Erre azt felelte, oké, akkor szólok Milesnak, hogy hívjon fel, épp itt van a stúdióban. Ekkor eltelt három nap, nem hívott. Aztán csörgött a telefon, a feleségem vette fel, teljesen elpirult és azt mondta: "hé Rob, Miles Davis az! " Miles érdeklődött, mit csinálok, azt feleltem, hát épp semmit. Megkérdezte, akarok-e vele játszani. Neki is megmondtam, hogy persze, aztán odaadta a turné menedzserének a telefont, hogy beszéljek vele. Ennyi volt, tíz nappal később már a repülőn ültem és Washington DC felé tartottam, az első fellépésemre a bandával."
Arra a kérdésre, hogy mennyire felejthetetlen élmény lehetett Miles Davissel játszani Robben Ford azt válaszolta: ez egy jelentős fejlődést elindító tapasztalatnak bizonyult az életében. "Azt nem mondanám, hogy annyira élveztem ezt a munkát, mint mondjuk azt a két évig tartó időszakot Joni Mitchellel, amikor is annyi csodálatos dolgot megtanultam. Csodálatos emberekkel, csodálatos zenét csinálhattunk, amilyet előtte még sosem. Miles Davis inkább egy megerősítéssé vált számomra, mintha egy rangot kaptam volna ez által, mintegy odaülhettem a „nagyok asztalához”. Ez hatalmas önbizalomlöketet adott nekem. Már előtte is elég magabiztos voltam, 34-36 éves, de ő szerette a játékomat, és ezt a tudtomra is adta."
Bill Evans stílusbeli sokszínűség jegyében igazi szaxofonos legendává, reneszánsz emberré vált előadóként, szerzőként, producerként. John McLaughlin, Herbie Hancock, Mick Jagger, Willie Nelson és megannyi világsztár dolgozott vele emlékezetes sikerekkel. Többször jelölték Grammy-díjra. Mindössze 21 éves volt, amikor az akkor már több esztendeje visszavonult Miles Davis trombitás zenekarába hívták. Dave Liebman ajánlotta be Milesnak. Különösen érdekes volt a kapcsolat a fiatal Bill Evans és az önmagát kereső Miles Davis között. Egy évig szinte minden nap találkoztak, sétáltak, beszélgettek a zenéről, hogy mit vesznek majd fel a stúdióban. Részese volt a dzsesszikon visszatérésének. Négy évet dolgoztak és hat lemezt készítettek együtt. A Davisszel felvett figyelemre méltó albumok közé tartozik a The Man With The Horn, a We Want Miles, a Star People és a Decoy.
Bill Evans: Micsoda kezdet!
Részlet az All that jazz Bill Evanssal készült interneten közölt interjújából. A kérdező: Vivien Maria Lopez.
(A teljes interjú itt tekinthető meg.)
" Miles 1975-ben tartott egy kis szünetet a zenében, ekkor én még középiskolába jártam. A célom az volt, hogy a lehető legjobban megtanuljak szaxofonon játszani. Természetesen én is sportoltam, csináltam azokat a dolgokat, amiket a többiek a korosztályomból, de a fő dolog a szaxofon maradt mindig. Jobb és jobb akartam lenni. Annyi leckét vettem különböző emberektől, ahányat csak lehetett. New Yorkba akartam menni, szóval a Patterson Collegeba jelentkeztem, ami ott található a környéken. Így nyílt lehetőségem olyan emberekkel találkozni, mint Dave Liebman. Miles felhívta Liebmant, kellene neki egy fiatal szaxofonos, ő engem ajánlott, szóval így kaptam meg a lehetőséget, hogy Milesnak játsszak. Onnantól kezdve már felpörögtek az események, teljesen „eltelített a zene”.
A riporternek arra kérdésre, igaz-e, hogy ő segített Milesnak újra összehozni a bandát Bill Evans azt felelte, ez így volt. "Miles újra játszani akart, ugye Dave engem ajánlott neki, Miles unokaöccse Vince Wilburn már eleve vele volt, később ő is csatlakozott a bandájához, miután én már elmentem. Ők a stúdióban zeneileg nagyon összejöttek, Miles újra dolgozni akart, elkezdtek felvételeket csinálni. Ahhoz, hogy turnézni lehessen, össze kellett hozni a bandát. Al Fosterrel akart játszani, de másokban is gondolkodott. Ebben az időben éjjel-nappal együtt zenéltünk. Beajánlottam neki Marcus Millert, akiről még sosem hallott, de én tudtam, hogy imádni fogja, annyira tehetséges, nagyon jó személyiségű ember. Őt New Yorkból ismertem. Miles pedig bízott a döntéseimben, hiszen már jól ismertük egymást. Azt mondta, amint nem tetszik neki egy általam hozott döntés, többet nem kér meg rá, hogy hozzam meg helyette. Nagyon jól működött az egész, ez az időszak igazán érdekesnek bizonyult számomra, az iskolából bekerülni ebbe a világba. Nagy hatást gyakorolt rám ez az egész. Milessal egy más szinten voltunk, jobban ismertem őt, mi barátok lettünk, ami nagy szó, hiszen nem minden ember tud barátságot kötni egymással. Így nem csak zeneileg ismerhettem meg. Egyezett a humorunk, minden stimmelt. Erre nagyon jó visszaemlékezni, sosem fogom elfelejteni. Szeretnék erről beszélni, akár könyvet is írni róla. Ez az én tapasztalataimról szólna, milyen volt állandóan a közelében lenni, a kreativitása közelében. Akadt, csak ültünk a zongoránál és improvizáltunk, játszottunk mindent, újra és újra, új dallamokat kreáltunk. Erre azt mondta nekem, hogy régen ezt a másik Bill Evanssel is csinálta. Micsoda kezdet!"
Forrás: soproniszinhaz.hu
