„1943. január 13-án a Don-kanyarban elkezdett lefelé görögni az a szikla,
amellyel a magyar hadsereg sziszüphoszi sorsa elvégeztetett. Egy barátom, Cseres Tibor,
aki ugyanezt megélte, kifejtette egyszer, hogy ezt a háborút magyar írónak lehetetlen
megírnia. Ebbe a gondolatba nem tudtam beletörődni. Hatvanezer ember fagyott meg
ott, abban az aknatűzben, a jeges szélben, a hóban. Az, hogy én élek, a valószínűségnek
egészen kicsike töredéke csak. Talán ezért van az, hogy az ő telük, az ő sorsuk azóta
sem hagyott megnyugodni.
A Tóték nem róluk szól, vagy nemcsak róluk, sőt, talán egészen másról, de én írás
közben mindig rájuk gondoltam. A legtöbben ülve fagytak meg, s ahogy ott ültek,
márványban fagyott arccal, még most is hátamban érzem a tekintetüket" – írja Örkény a
Tóték előszavában.
Ez az a gondolat, ami a beregszászi előadásnak is kiindulópontja. Egyben ez teszi
különlegessé is Vidnyánszky Attila rendezését, amely nem egy valamikori háborúról,
vagy általában a háborúról szól, hanem konkrétan a második világégést idézi meg –
Örkény szellemében. Ez teszi hitelessé a történetet – véli a rendező, aki a téboly ívét
egészen a jelenkorig rajzolja meg: a háborús katonadalok után kommunista indulók
szólnak, majd a Dallas című amerikai sorozat szignálja utal arra, hogy a pusztítás
korokon átível. Csak az eszközök és módszerek változnak.
– A ma problémái nagyrészt ugyanazok, mint a Tóték keletkezésének idején
voltak, és Örkény alapkérdéseket boncolgat. Az emberi természet nem változik, és az a
viszonyrendszer, amit a darab felvázol, abszolút átültethető a mába. Ez a nagy művek, a
klasszikusok sajátja – mondja Vidnyánszky Attila.
„Nem csak a hivatali főnöknek, vagy a művezetőknek akadnak alárendeltjei,
hiszen hatalmi struktúra a család is, az óvoda meg az iskola is. Sőt még a legelesettebb,
legkifosztottabb ember is fogja egy csücskét az uralkodásnak, ha egyebe nem maradt,
legalább egy öleb vagy kanárimadár a kiszolgáltatottja. Kölcsönös függőségben élünk,
egy személyben zsarnokok és áldozatok... hitem szerint az őrnagy és a
Tűzoltóparancsnok valójában egy személy. Ahhoz persze, hogy ebből drámai mű
lehessen, össze kellett szikráztatni a benne rejlő pólusokat" – írta Örkény, aki a drámáját
a „kiszolgáltatottak tragikomédiájának” tartotta.
A Tóték a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház emblematikus
előadása. Sokak szerint az őrnagyot alakító Trill Zsolt alakítása minden túlzás nélkül
vetekszik Latinovits Zoltánéval, aki az 1967-es ősbemutató és a Fábri Zoltán által
rendezett legendás film főszereplője volt. A IX. Pécsi Országos Színházi Találkozón Trill
Zsolt kapta a MASZK színész-zsűrijétől a legjobb férfi alakítás díját az Őrnagy
megformálásáért.
Szereplők:
Őrnagy – Trill Zsolt
Tót – Tóth László
Tótné – Szűcs Nelli
Ágika – Polyák Anita e. h.
Postás – Rácz József
Tomaji plébános – Sőtér István
Cipriáni professzor – Ferenci Attila
Gizi Gézáné – Béres Ildikó/Fornosi D. Júlia
A lajt tulajdonosa – Varga József
Lőrincke – Szabó Imre
Elegáns őrnagy – Ivaskovics Viktor/Szilvási Szilárd
Jelentős történelmi figurák: Ferenci Attila, Kristán Attila, Gál Natália
Vass Magdolna
Orosz Ibolya
Orosz Melinda
Alkotók:
Díszlet: Olekszandr Bilozub
Jelmeztervező: V. Csolti Klára
Dramaturg: Kozma András
Rendező: Vidnyánszky Attila
A Gyulai Várszínház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciója.
