Ibsen egyik legidőtállóbb mesterműve az 1890-es Hedda Gabler – a Nóra (a Jászai 14 évvel ezelőtti sikerének) ellenpárja – és egyben egyik legfeszültebb, legkegyetlenebb darabja, mely egykori nézőit valósággal sokkolta, és melynek középpontjában egy kiismerhetetlen, ambivalens nőalak áll, a drámairodalom egyedülállóan nagyszabású (anti)hősnője. Heddát sokan, sokféleképpen próbálták megfejteni: nevezték már női Hamletnek, női Jágónak, gondolták könyörtelen femme fatale-nak, fekete lyuknak, amely önmagával együtt elpusztítja a körülötte keringő bolygókat is, a női sors árulójának, a családi tűzhely őrzésére képtelen, anyaságra nem is vágyó, önző hisztérikának, mások szerint viszont a patriarchális rendben a helyét, az útját nem találó áldozat ő, az emancipációs mozgalom mártírja.
Összetett személyiség, az biztos: elkényeztetett és maximalista, nem kíván megfelelni sem elvárásnak, sem konvenciónak, ugyanakkor fél a nevetségességtől, a kudarctól, attól, ami fölött nincs kontrollja. A biztonságos kompromisszumba menekül, a kipárnázott kényelembe, a mutatós látszatba, aztán megriad az unalmas sekélyességtől, a langymeleg ürességtől. Csapdába esett, de hogyan meneküljön belőle, ha alkotni nem tud? Rombolással? Mi marad egyetlen sikerélményként? Hogyan szerzi vissza a kontrollt az élete felett? A hatalmát a környezete felett?
Az első bemutatót követő megszámlálhatatlan rendezés és értelmezés is tökéletesen bizonyítja, hogy a Hedda Gabler a 21. században épp olyan izgalmas, érvényes, és aktuális igazságokat közvetít a korról, a benne élőkről, mint megírásának idején.
Guelmino Sándor rendező így beszélt arról, mik foglalkoztatják a Hedda Gabler kapcsán:
„A Nóra az első rendezésem volt Tatabányán. Ennek lassan 15 éve, és azóta készülök rá, hogy a Hedda Gablert is színpadra állítsam. A norvég szerző e két műve tulajdonképpen ellenpárja egymásnak. Míg Nóra kiszakad egy házasságból, és otthagyja a családját, Hedda nem áll fel, annak ellenére sem, hogy már a nászútja után világosan látja, a házassága elhibázott döntés volt. Mindkét esetben a miértek érdekelnek. Hedda Gabler egy bonyolult lélektani képlet. Szokták női Hamletnek vagy női Jágónak is nevezni, ő az első nárcisztikus női főszereplő a drámairodalomban. Lázad a konvenciók ellen, de fél a kudarctól, a nevetségességtől. A biztonságba menekül, ami nagyon hamar unalmas csapdává válik. A problémái egy önmagát kereső, modern nő problémái, hiszen az anyaság vállalása vagy elutasítása, a patriarchális rendbe való beilleszkedés vagy az emancipáció ma is sokat vitatott kérdések. Ezért – hasonlóan a Nórához – mai környezetben szeretnénk őt megmutatni. Mivel a dráma 1890-ben született, ehhez egy kicsit le kell porolni.
Ez egy szövegcentrikus darab, szószínház, ezért fontos, hogy megfelelő játékteret találjunk hozzá, és megmozgassuk. Meg kell teremteni a feszültségét, hogy a néző azt érezze, már-már krimit lát, ugyanakkor érvényesüljön a darab rétegzettsége, és maradjon valami Hedda titkaiból is.
A Hedda Gablerhez mindig kell egy olyan színésznő, aki elbírja a főszerep súlyát. Nálunk Dobó Enikő játssza, akit vendégként a Kalucsniban és a Gloriában már láthattak a tatabányai nézők. Izgalmas színpadi jelenség, ereje, kisugárzása van. A férjet Figeczky Bence, a bírót Crespo Rodrigo, Hedda régi szerelmét, Lövborgot Mikola Gergő játssza. A további szerepekben Szakács Hajnalkát és Egri Mártát láthatják a nézők.”
Bővebb infó és jegyek: ITT!
