A színháztól indult a Vörösmarty Kisbusz, ahol bemelegítésképpen a két művész elénekelt egy-két dalt, majd a Jávor Ottó tértől egészen az Országalmáig – egy jókora kört megtéve – szálltak a szerelem dallamai. A cudar idő ellenére sorra nyíltak az ablakok, az erkélyajtók, volt, aki táncra perdült, sőt olyan is, aki egyik helyszínről a másikra kísérte a művészeket, akik még a kisbuszban sem hagyták abba az éneklést. Felcsendült a Csak egy tánc volt, a Például te és megannyi sláger.
Az akció ötletgazdája, Keller János leginkább annak örült, hogy – ahogy a színházban is árad az energia a közönség és a művészek között, most ezt újra megtapasztalhatták: „Nagyon örülök, hogy ilyen jól, sikerült, felülmúlta minden várakozásunkat. Hihetetlen hideg volt, de a rengeteg szeretettől, ami felénk áradt, átfordult az egész, és nem hogy kevesebbet, de a tervezettnél többet énekeltünk.”
Váradi Eszter Sára is csak megerősítette a fentieket, de azt még hozzátette: „látszik, hogy nagyon hiányzik az embereknek az élő kapcsolat, az élő zene”.
A veszprémi színház tavaly tavaszi alapötletét tovább gondolva jutott arra a Vörösmarty Színház két művésze, hogy idén Valentin-napon valami különleges és személyes dologgal lepi meg a kultúrára szomjazó közönséget.
Forrás: https://www.vorosmartyszinhaz.hu/hirek/1859-megnyiltak-a-szivek-es-az-ablakok
Fotó: Simon Erika/ÖKK
