Pergolesi és Sosztakovics kristálytisztaságú, a kínok kínját is emberi hangon közvetítő zenéje, egy asszony fájdalma, háború, az apokalipszis lovasai és a megváltás – a Stabat Mater című táncjáték Sopronban több nemzet fiatal táncművészeivel, zenekarral, énekesekkel, különleges látványvilággal a hazánkban megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jegyében.
A két koreográfus kétféle értelmezésben tárja elénk a világ egyik leghíresebb Mária-himnuszát inspiráló történetet – birkózva azzal a kihívással, hogy a tánc nyelvén mutassák meg: Krisztust nem veszítettük el! Él, az üzenete az evangéliumban megjelent. Fel kell, hogy támadjon bennünk is a szeretet, az erő, az akarat és a tudás, hogy szolgáljuk az életet, egymást. Miközben tudatunkban ott motoszkál a kérdés: ha Krisztus ma megjelenne közöttünk, vajon felismernénk-e.
Az első résznek, Alekszej Batrakov koreográfiájának gondolati középpontjában a fiát elveszítő asszony fájdalma áll, amely felzaklató, már-már elviselhetetlen, mégis emberi érzésként sejlik fel a háború horizontján. Időtlenül, mert háborúk ma is zajlanak a világban, anyák siratják gyermekeiket, az apokalipszis bibliai lovasai pedig tébolyultan vágtatnak szerte a földön. Hol van a remény, fel tud-e ragyogni a szivárvány a pusztulás üszkös panorámája fölött? A Sosztakovics zenéjére készült, klasszikus alapú koreográfia ezekre a kérdésekre keresi a választ.
A második rész alkotója, Demcsák Ottó Pergolesi legismertebb feldolgozását választotta a történet felmutatásához. A koreográfia a négy evangéliumi forrásból merít Jézus testének a sziklasírba helyezésétől a feltámadásig követve az eseményeket. A fájdalmas anya egyszemélyes keservét kiterjeszti a sziklasírnál történtek megtapasztalóira, Arimateai Józsefre, Mária Magdolnára, Szalóméra, Jakab anyjára, Simon Péterre és Jánosra is. A fúziós elemekkel átszőtt koreográfia hitet tesz amellett, hogy nem vagyunk magunkra hagyva a világban: itt maradt a tanítás, Krisztus története – példaként az emberiségnek.
A két részt gondolati és érzelmi síkon – a Húros Annamária által megteremtett látványvilágban kiteljesedve – Mária jelenései kapcsolják össze, akinek ajkán biblikus mondatok, himnusz- és zsoltártöredékek hangzanak fel jelezve a művészetek egybefonódását, a profán és a szakrális szféra kölcsönösségét és harmóniáját.
A Sopron Balett és a St. Pölten-i Europaballett koprodukciója
Az előadás létrejöttét az NKA és az EMMI támogatta
Az előadás tíz éven aluliaknak nem ajánlott!