Szilvia, az ünnepelt budapesti operettprimadonna búcsúzik az Orfeumtól, barátaitól és rajongóitól, valamint szerelmétől, Edvin hercegtől, aki marasztalni próbálja, de hiába, Szilvia tudja, szerelmük a nagy társadalmi különbség miatt nem teljesedhet be. Párizsba készül, hogy ott folytassa karrierjét. Edvinre is vár egy rangjához illő menyasszony Bécsben. Az Orfeumban, vagy ahogy kedvelői hívják, az Orfiban, lelkesen készülnek a primadonna búcsúvacsorájára, amikor megjelenik Edvin anyja, Cecília hercegnő, hogy hazavigye és megházasítsa fiát. Cecília hercegnő valójában az Orfi egykori híressége, Cilike, a Csárdáskirálynő, de ezt csak néhányan tudják. A hercegnőt egy tábornok kíséri, aki katonai behívót hoz Edvinnek, mely hazakényszeríti a férfit Bécsbe. Búcsúzáskor Edvin és Szilvia titkon elköteleződik egymással. A herceg távozik, Szilvia csak ezt követően szerez tudomást arról, hogy szerelmét előkelő menyasszony várja Bécsben. Megdöbben a hír hallatán, és úgy dönt, mégis elutazik Párizsba…

1914 tavaszán Leo Stein és Béla Jenbach librettóírók azzal az ötlettel keresték fel Kálmán Imrét, hogy történetet kellene írni egy pesti orfeumi énekesnőről, akibe beleszeret egy trónörökös. Kálmánnak tetszett az ötlet, és miután megkapta a librettót (német nyelven), hozzálátott a zeneszerzéshez. Azonban rövidesen kitör az első világháború, és a zeneszerző félbehagyja a munkát. Csak egy évvel később, Lehár Ferenc biztatására fejezi be a művet.

A bemutatóra még abban az évben, 1915-ben sor került, Bécsben, a Johann Strauss-színházban. A mű eredeti címe Es liebe die Liebe (Éljen a szerelem) időközben megváltozott, Csárdásfürstin (Csárdáskirálynő) címen futott tovább.

Magyarországon 1916-ban mutatták be először az operettet, a szövegkönyvet Gábor Andor fordította le. Az első előadások még Csárdáskirályné címen futottak. Ennél az operettnél vezették be azt az újítást, hogy a második és a harmadik felvonás megkezdése előtt a függöny elé fehér vásznat eresztenek le, melyre kivetítetikk a zenekar által éppen játszott dal szövegét, így azt a közönség is énekelheti.

Az operettet a világ minden táján nagy sikerrel mutatták be, 1917-ben Szentpéterváron Sylvia címmel, Nagy-Britanniában és Amerikában a címszereplőből cigány hercegnőt faragtak, és a művet Gypsy Princess címen játszották

A ma közismert – és az előadások számára leggyakrabban alapul vett – szövegkönyv 1954-ben készült Békeffi István és Kellér Dezső átiratában. Honthy Hanna akkor már 61 éves volt, a primadonna szerepből kiöregedett, ezért számára kibővítették Cecília (az eredeti változatban Anhilte) szerepét, és az orfeumi szeparépincér, Miska szerepét is kibővítették, ezen kívül megváltoztatták a harmadik felvonás színhelyét.

Szereposztás

Cecília: Csonka Ibolya

Leopold Mária, Lippert-Weilersheim hercege: Hunyadkürti György

Edvin, a fiuk: Hüse Csaba

Vereczky Szilvia, sanzonett: Nyári Szilvia

Kaucsiánó Bonifác gróf:  Fándly Csaba/Bakos-Kiss Gábor mv.

Stázi, komtess: Mikecz Estilla/Zsíros Linda

Kerekes Ferkó: Nyári Oszkár

Miska, főpincér: Sarkadi Kiss János

Ferdinánd főherceg: Serf Egyed

Rohnsdorf tábornok: Tóth Géza

Kis, közjegyző: Szvath Tamás

Lazarovics, földbirtokos: Kósa Béla

Aloise Hübner báró, gavallér,pincér: Stefánszky István

Kálnoky Tasziló gróf, gavallér, pincér: Mucsi Kristóf

Klementina: Német Mónika

Krisztina: Tóth Molnár Ildikó

Orfeumhölgy, bárónő: Török Saca

Orfeumhölgy, bárónő: Zsíros Linda/Mikecz Estilla

Orfeumhölgy, bárónő: Szabó Nikolett

Orfeumhölgy, bárónő: Kónya Merlin Renáta mv.

Piros Frakkos: Benedek Dániel

 

Jelmeztervező: Cselényi Nóra

Koreográfus: Gulyás Anna 

Világítástervező: Memlaur Imre
Korrepetitor: Horváth Attila 

Szcenikai vezető: Szalai József
Súgó: Csorba Mari

Ügyelő: Károlyi Zoltán

Segédrendező: Maku Márta

RENDEZŐ: KERESZTES ATTILA

Forráshttps://www.csiky.hu/eloadas/csardaskiralyno/

 

Csiky Gergely Színház
7400 Kaposvár, Rákóczi tér 1.